Ma reggel lecsapolták a véremet az sztk-ban, három egész ampullányitól szabadítottak meg, de nem sírtam, mint a Kornélia legutóbb. Tőle zengett a kórház, mert pont a vérvételen jött ki rajta az elfojtott feszültség, hogy neki senki sem szólt, hogy ő már nyolc hónapos terhes, így kell megtudnia, meg azért fájt is kicsit, így aztán hangosan zokogott a folyosón. Nem baj, mert ha szülni fog, valószínűleg azt is hallani fogják a nyíregyházi kórházban is, pedig az pesten lesz. Nálam meg pont az ellenkezője van, mert én meg annyira igyekszem tekintettel lenni az orvosokra meg mindenkire,  hogy mindent összeszorított fogakkal (a fogorvosnál ezt kicsit nehezebben, de megoldom) tűrök, és mindenre azt mondom, hogy semmi baj, ugyan már, nem számít, boldogulok én egy lábbal is, nehogy már ezen ki tessék akadni drága doktor úr. Ezért praktikusan lehet, hogy az én szülésemnél majd a Kornéliának kellene ott lennie, hogy kiabálhasson helyettem, mert én nem merek majd, csak szomorúan nézni.

Vérvételen nem azért voltam, mert terhes vagyok, a félreértések elkerülése végett. Az még nekem odébb van, még a Kornéliáét sem dolgoztam fel. Az iwiwen is mikor meglátom, hogy egy újabb volt osztálytársnak lett gyereke, még mindig teljesen felháborodok, és meglepődöm, pedig anyám rávilágított, hogy mégis mi a fenén vagyok meglepve, harminc éves, már lehetne két gyereke is nyugodtan. Ehelyett azért voltam, hogy nézzük meg nincs-e valami vitaminhiányom, hogy ezzel is hozzájáruljak a hajkoronám rendbetételéhez. Ami már most sokat javult, megállt a hullás is, hogy mitől a jó ég tudja, ezért aztán szedem rendületlenül a dr. chen-t, meg iszom a porízű teáját, bár Iván szerint simán a napi 1000 mg c-vitamin tett jót. A Kornélia mondjuk tegnap puszta jószándékból rám akart sózni egy lejárt Varga cseppet, hogy az majd nekem milyen jó lesz, de megbocsájtunk, mert terhes. Ugyan gyerekbútoruk még nincs, mert késnek a gyártással, de ez sem lehet gond, nagyi mesélte, hogy a szomszédban elfért a nyolcadik gyerek is, igaz, annak már csak a konyhaszekrény fiókjában tudtak megágyazni. Konyhaszekrény meg van a Kornéliáéknak, ha sír a gyerek, csak be kell tolni a fiókot, praktikus meg minden.