A lányok nem utálták egymást, és kultúráltan beszélgetni is tudtak nem csak velem, hanem egymással is, ami jelen esetben nem volt egy hátrány. Kaptam csomó minden nagyon jópofa dolgot, és megállapítást nyert, hogy milyen romantikus hősszerelmes menyasszony vagyok én, hogy még azt sem találtam el, hogy melyik évben jöttünk össze az Ivánnal, nem hogy a napot. Ilyeneket kaptam:

- az elmaradhatatlan kék harisnyakötő, ami nem is harisnyakötő, de akkor mi az valójában?

- cuki kicsike körömlakk, aminek állati jó színe van, szóval már most sajnálom, hogy kicsike, ki kell derítenem majd, hogy honnan lett az ott

- tusfürdő és sampon egyben, de megegyeztünk, hogy azért ne használjam a  hajamra mégsem

- bőrradír, amire rá volt írva, hogy arcra ne használja! Biztatóan hangzik ez, tegnap már ki is próbáltam, szigorúan elkerülve a fejemet

- arcpakolás, aminél felsikoltottam, hogy jé, még sosem használtam ilyet, aztán észbe kaptam, hogy ezt nem kellett volna, mert Loretta nagyon szemrehányóan nézett onnantól egy darabig rám

- kirakót is, amin mi vagyunk rajta az Ivánnal

- nászútra való ruhaneműket is, ami azért is jó, mert ha azt felveszem, elég ha csak bénán álldogálok a szoba közepén, akkor is hatásos lesz, mert amúgy én nem vagyok az az előadom a csábító párduclányt típus. Még elképzelni sem tudom, mert már önmagában az röhejes

A hétvégéből még muszáj megemlítenem, hogy ettem flan tortát, és ez lesz rajongásomnak az új tárgya. Volt a mákosguba torta, de azt már unom, aztán a brownie, és most ez lesz az új. Iván is hazaért amúgy, mert azért a flan torta után közvetlenül ő következik, eléggé megviselten, de épen és egészségesen, és nem sikerült lebeszélniük sem, pedig erősen próbálták.

Péntek este még az is volt, hogy mikor Kornéliával már kidumáltuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy lefekszünk aludni és lendületesen berobogtam a hálószobába, majd azzal a lendülettel ki is robogtam. Az történt, hogy éppen szemtanúja voltam, ahogyan egy nagy dög fekete pók besétált az ágy mögé. Mivel sehol egy férfi, csak a Kornélia, aki legalább annyira fél a pókoktól mint én, viszont még terhes is, ezért nekem kellett hősnek lennem, szóval befújtam egy flakon morteint a szobába, és rácsuktam az ajtót, miután kimentettem az ágyneműm, és átköltöztem a másik szobába aludni. Még jó, hogy ennyi szobánk van. Bár valószínűleg a fürdőszobaszőnyegen is inkább aludtam volna, mint hogy oda bemenjek még egyszer. Másnap aztán délelőtt félrehúzattam Apuval az ágyat, hogy akkor nyilván ott a döglött pók, amit felporszívózhatok. Döglött pók sehol, viszont hat kilónyi por igen, legalább kitakarítottam az ágy alatt. Azóta már visszaköltöztem, de valójában hiába próbálom meggyőzni magam, nem hiszem, hogy a morteintől nem csak megdöglött, hanem fel is oldódott a levegőben.