Hétvégén lánybúcsú, meg legény, és most kivételesen nem másé, hanem a miénk. Iván megtett minden tőle telhetőt a biztonsága érdekében, beprogramozta a telefonjába, hogy bárhol is éri a vasárnap reggel, mutassa a hazavezető utat.

Nekem erre nincs szükségem, mivel eleve el sem megyek otthonról, de ha elmennék, akkor sem tudnék térkép segítségével hazatalálni, mert béna vagyok mint a szar. Amúgy el vagyok telve mindenféle várakozásokkal, hogy de jó lesz, meg ott lesz a személyiségem összes oldala, és minddel egyszerre beszélhetek majd. Egy oldala nem lesz ott csak, az az oldalam most épp külföldön dolgozik, és nagyon jól beszél két nyelven is. Nem is lenne rossz ha ilyeneket is át tudnék venni tőlük.

Elérkezett a nap, hogy elbúcsúzzak lányságomtól, és elébe nézzek komoly és felnőtt életemnek. (háhá) A mai közfelfogást tekintve innentől vagy eltűnök a süllyesztőben, és senki nem fog már nőnek nézni, csak zokniösszehajtogatónak, vagy a főnököm szerint mindenki rám fog hajtani, mert innen szép nyerni. Pont valamelyik este elmélkedtem ezen, a nyolcadik zokni visszafordítgatása meg szennyes tartóba helyezése után, hogy vajon eljön-e majd az a pont, amikor ilyen kis dolgok miatt kiborulok. Most még nagyon nem, mert még csak röhögök rajta, de feltételezem, hogy tíz év múlva ez nem lesz ilyen jópofa. Egyszer kipróbáltam, hogy mentem Iván után a lakásba, és ilyeneket mondtam neki:

- figyi, itt a tegnapi zoknid a szennyes tartó mellett, holnap rakd már inkább bele 

- figyi, nyitva hagytad a szekrényajtót mikor kivettél belőle valamit, csukd már be legközelebb

- figyi, ezt a pólót fel akarod még venni? mert ha igen, akkor ne ilyen összegyűrve tedd már le

A hatodik ilyen után nem azt vonta le, hogy ő egy trehány alak és oda kellene figyelnie a dolgokra, hanem azt, hogy szerinte éhes vagyok, és egyek valamit, akkor biztosan megnyugszom majd. A nő pedig azóta is lelkesen vasalja az ingeket, és szortírozza a zoknikat meg mittudomén, mert a nők elnyomásra születtek és zokni hajtogatásra. Ezért is megyünk férjhez, hogy biztosítva legyen a napi zokni adagunk, mert előbb-utóbb jelentkeznének az elvonási tünetek, egyszer csak elveszítenénk a fejünket, az utcán letepernénk az első pasit akin zokni van,(ez esetben még a szandál-zokni kombináció is hidegen hagyná amúgy kritikus tekintetünket) és lerángatnánk róla habzó szájjal.

Tegnap voltunk egyébként este a CORA-ban, azért írom ezt ilyen szép nagy betűkkel, hogy érezzétek, ez mennyire nagy dolog, hogy nem a Tescoban, hanem a CORA-ban vásároltunk be. A bor választék miatt mentünk inkább oda, aztán bort nem vettünk csak whiskey-t, de mindegy. Vettünk viszont ételhordó dobozokat nekem, mert mindig eltűnnek a tetők. Anyu szerint mivel a Pi mindig visszahozza a tetőket is, csak én lehetek az, aki eltűntetem őket. A végén bevallottam, hogy apró darabkákra vagdostam mindet, és megettem, bár szóba hoztam még az ételhordó tető elrabló manócskákat is, de azt könnyebben elhitte, hogy megettem.