Egyébként meg a kozmetikus mekkora egy kicseszés már. Nem véletlen, hogy évente maximum kétszer látogatom, akkor sem önszántamból, most éppen szülinapi ajándék gyanánt. Eleve azzal kezdődik, hogy odamegyek iszonyú álmosan, mert nem aludtam egész éjjel amit meg mégis azt is rosszul. Ez meg nekem, aki bárhol bármikor bármilyen pozícióban lerakom a fejem, és tíz másodpercen belül alszom, eléggé nagy trauma. Szóval álmos vagyok, de nem érzem magam annyira rosszul végül is, mert kényelmesen elfekhetek egy ágyon, kellemes bemélyedés van a fejemnek, és az idő is klassz, a háttérzene is andalító. Aztán jön egy fél órás masszázs, ami kellemesen elzsongít és megnyugtat, a közben a pofámba ömlő forró gőz meg direkt élvezetes. Mikor már éppen kezdeném átadni magam a lebegésnek a béke és nyugalom tengerén, akkor hirtelen szanaszéjjel nyomkodják az arcom, meg szurkálják is, és csak azért nem sikítozom hangosan, mert azt hiszem, hogy erre szükség van. A tűrőképességem végső határán aztán mindez abbamarad, és kapok egy jó kis pakolást. A végén, mikor már azt hiszem, hogy nem jöhet más, akkor pedig előkapja a sokkoló szerkezetet és apró áramütéseket helyez el az arcom minden részén, mondván, az milyen jót tesz a bőrömnek. A nők kretének.