Holnap már újra munka, vissza a valósághoz, meg a közlekedéshez, alig várom. Éppen kezdtek is hiányozni a buszos-villamosos élmények. Pedig jajj de meg tudnám szokni, hogy itthon vagyunk folyton. Iván épp rénszarvasfej alakú tésztát főzött a levesébe, és most azzal boldog. Ikeás, hát persze, hogy az.

Még csak egy napja tudjuk, hogy lesz esküvő, és máris okoztunk ezzel szerencsére főleg örömet, de azért némi rémületet, és magas vérnyomást is. Akik túl vannak rajta, azoknak pedig annyira durván hallani a hangján a kárörvendést, hogy az valami hihetetlen. De persze én tudom, hogy nekünk menni fog mindenféle gubanc és idegbaj nélkül, nagyon egyszerűen és gyorsan elintézni mindent, anélkül, hogy egy picike konfliktust is át kellene élnünk. Most gondolom már hangosan röhögnek.

A nagy örömben meg nem is említettem a lényeget, hogy két új nadrággal is gazdagodtam, és egy inggel is még, és három könyvvel is, nehéz lenne felülmúlni az elmúlt pár napot. De azért szivesen veszem a próbálkozásokat. Tényleg a Camponába kéne járni mindig vásárolni, egyrészt mert nekem való, nem túl zegzugos, az ember fogja magát és végigsétál két emeleten tök egyenesen a jobb és bal oldalon is, és kész. Azért persze ha kifelé jövök egy boltból, teljesen egyértelmű, hogy gondolkodás nélkül visszafelé kezdek el céltudatosan menetelni, és ha nem szól valaki akkor soha nem jövök rá. Na szóval a campona jó hely, csak ne akarjuk busszal megközelíteni, mert akkor egy szar hely. A promod is jobb, mert teljesen másfajta nadrág volt benne mint a pestiben, és ez ilyen pont nekem való nadrág lett, és szerencsére volt akciós ing is pont az én méretemben, és egy nagyon kedves eladó lány van, mindnek ilyennek kéne lennie.