Lassan át kell térnem a durvább káromkodásokra, úgyhogy ha idén sokat esik, akkor jelentős mértékben fejlődni fog a szókincsem ezen a területen.

Tegnap óta rájöttem, hogy van egyébként lábkrémem is. Egyszer használtam eddig, így fennáll a veszélye, hogy a nyári szandálokban nem lesz eléggé pihe-puha a sarkam. Affene. De még nem késő Zenóbia, még nem késő! Pénteken meg arra jöttem rá, hogy mégsem lesz audrey hepburnös táskám, mert sajnos közelről nézve nem váltották be a reményeimet. Lesz helyette majd valamilyen tarisznyám, majd körbenézek ilyen bahiás boltokban.

Az egyik kolleganő meg lelkes turkálós és időnként vesz dolgokat amik rá nem jók, és behozza, hogy hátha ránk meg igen, és ma igen és nekem. Ebből következően van új ruhám, 300 Ft-ért és nagyon cuki. A Z-nek nem tetszik, de neki az sem tetszett mikor tornacipőt húztam a farmerszoknyámhoz, szóval az ő véleményére nem adunk. A kolleganő már tavaly is hozott nekem így egy ruhát, múlt héten meg valaki más hozott turis ruhákat ide a bankban, és ott meg egy lenszoknyát vettem 300-ért. Ahhoz képest, hogy magamtól nem megyek turiba, mert nem bírom őket, mert sznob vagyok, az idei adagom már megvan. Régebben még próbálkoztam, hogy na majd én túrok, de soha nem találtam semmi jót, csak zavart a szag meg hogy használt és hogy hát azt már mások hordták könyörgöm, akikről nem tudjuk, hogy kik. Hát így vagyok én ezzel, de ha valaki idehozza nekem helybe, és még jól is néz ki, akkor azért örülök neki. Mindig is így szerettem volna intézni a vásárlásaimat, hogy én csak ülök és hoznak nekem egy csomó ruhát amiből válogathatok, csak nem feltétlen a turiból. Mondjuk úgy, mint Julia Roberts a Micsoda nőben, mikor pezsgővel és pizzával ücsörög a kanapén, miközben felvonultatják neki a fél boltot. Végül is tegnap este ittunk pezsgőt és ettünk hozzá epret, bár az ötlet onnan indult, hogy előbb az epret vettük. Akkor mostmár részemről jöhet a hitelkártyás dolog.