Szombaton hazajöttek anyuék aminek mi nagyon örültünk, ők már kevésbé, mert a napsütötte wellness fürdőből ahol egész nap áztatták magukat és főzni sem kellett meg kertet ásni sem, hazajöttek a hideg esőbe, ahol főzni kell és kertet ásni, ha majd eláll az eső. Vagy pedig azt kellene, hogy ássuk fel a kertet és csináljunk belőle egy nagy medencét. Ahhoz viszont kéne egy medencetisztító-vízcserélő munkást felvenni, mert különben nem lenne igazi a wellness életérzés. Esetleg lehetne, hogy amíg nem medencét tisztít addig a grillen sütne valami kis ebédet meg vacsit. A bungalót át lehetne alakítani neki egészen lakájos kis hellyé, pont befér egy gumimatrac a gereblyék mellé. Most már csak az kell, hogy mindezért ne kérjen egy forintot sem, mert a szülők nyugdíjából és a mi bankos fizetésünkből erre nem futja. Kizsákmányolók leszünk, és valaki olyat szerzünk, aki mondjuk tök béna volt, és nem jött össze neki a bankrablás, ezért élete végéig nálunk kell medencét tisztítania, hogy fel ne adjuk a rendőrségen. Ő lesz Jocó a medencetisztító. Mindig baseball sapka lesz rajta, és hawai ing bermudával.
Ivánnak meg vettünk tegnap pendrive-ot, egész este nézegette meg tapogatta, és öt percenként felmutatta, hogy "nézd, van pendriveom". Aztán megkérdeztem, hogy akkor ez most neki olyan-e mint amikor nekem van új cipőm. Szerencsére nekem meg az van, csak most nemtudom felvenni egyiket sem, (nem ám csak egy új cipőm van) mert az egyik szép világos színű és nem akarom, hogy sáros legyen, a másik meg vékonytalpú balerina, és amikor először felveszem, akkor ragyogó napsütéses száraz időnek kell lennie. Na ezért kell a nőknek 86 pár cipő, mert az is számít, hogy hány fok van és merről fúj a szél.
