Amint beleharapsz, megjelenik a Keksztündér, és teljesíti három és fél kívánságodat. De jól gondold meg, mit kívánsz még több kekszet, mert csak az első harapás ér.
Hannah Swensen féle Andrea (pekán)diós csodája
Hozzávalók:
- 12 dkg vaj
- 20 dkg kristálycukor
- 10 dkg barnacukor
- 20 dkg reszelt, darabolt étcsokoládé
- 20 dkg apróra darabolt dió
- 28 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 2 tk vanília aroma
- 2 tojás
- 2 csapott tk só (Amit csak akkor tegyél bele mind, ha te is olyan gyerek voltál, aki előszeretettel mártogatta a sós ropit a radiátoron megolvasztott tejcsokoládéba. Ha most kiült a WTF az arcodra, akkor neked elég lesz bele egy csipet só is.)
A cukrokat mérd ki egy tálba, már öntheted is rá nagy vidáman a mikróban megolvasztott vajat. Kutyuld össze, mehet bele a só, vanília, sütőpor, kutyulás. Következnek a villával felvert tojások, meg a kutyulás. Aztán a liszt fele, az összes csokival, majd a dió, majd a liszt másik fele. Jó kis összeállós masszát kapsz, a legvégén hozzáadott lisztnél már egészen izmozni kell a fakanállal. Ezt most nem kell pihentetni, hűteni, meg semmi ilyesmi, pakolhatod egyből a teáskanálnyi kupacokat a sütőpapíros tepsire. 175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc, ha már barnul az alja, akkor jó. Tíz perc után még tök puha, de higgy a barnulásnak és vedd ki. Két percig hagyd a tepsin, az alatt megszilárdul annyira, hogy át tudd tenni rácsra hűlni. A tíz perces kekszek belül omlósak, kívül ropogósak lesznek, a tizenkét percesek meg roppantul ropogtatnivaló kekszek, jó fogúaknak. Ízlés szerint gyárthatod őket, én felváltva, hogy izgalmas legyen az élet. Már persze ha nektek sem elég izgalmas az első harapás után előbukkanó Keksztündér. Neki ne adjatok, mert ha ő is beleharap, ki tudja milyen elemek szabadulnak el a világban megfékezhetetlenül.
Utólagosan megjegyezném, hogy azóta kiderült, hogy nem vicc, tényleg csodakeksz, és hogy tedd csak bele azt a két kk sót, mert mindenki odáig volt érte, míg tartott.
