Maradék tojásfehérje? Akad? Akkor hajrá-hajrá, még fel sem kell verni, éljen az egyszerűség. Cserébe tök jól mutat, és semennyire sem látszik rajta, hogy öt percedbe telt. Nem úgy, mint rajtam, hogy a reggeli elkészülésem szintén öt percbe telt, emiatt ma gót stílusban nyomtam, szakadt fekete harisnyával, amit sikerült roppant igényesen egy kis szürke körömlakkal stabilizálnom. Asszem megyek és kicsit feketébbre húzom a szemem.*

Tuile (innen)

Hozzávalók dupla adaghoz, de nekem ennyi fehérjém maradt:

- 4 tojásfehérje

- 24 dkg átszitált porcukor

- 24 dkg szeletelt mandula (nekem csak 15 dkg volt itthon, úgyhogy annyi lett)

- 6 dkg vaj

- 4 dkg liszt

- 1 tk vanília aroma

Az eredeti recept mandula aromát is ír bele, amit nem tettem bele, de legközelebb bele fogok, mert éppen akkor kegyetlen mód le lesznek ejtve a marcipán utáló fanatikusok.

A tojásfehérjét a porcukorral, az olvasztott vajjal meg az aromával, és a szeletelt mandulával, kikeverjük jól. Betesszük a hűtőbe pár órára, vagy egy egész napra állítólag még jobb, nekem erre nem volt időm, mert hirtelen ötlet volt, így maradt a pár óra. Így sem lett kimondottan szar, sőt, a Piék odavannak érte, és ha a Pi valamire azt mondja, hogy az jó, akkor az már tényleg überfasza.

Pihentetés után belekeverjük a lisztet, és sütőpapíros, bevajazott tepsire kb. egy evőkanálnyi halmokat teszünk. Szétterülnek, az a jó. 180 fokon tíz perc, akkor már barnul a széle. Azért jó, ha bevajazod a sütőpapírt kicsit, mert így marha könnyű leszedni őket forrón, és ráhajtogatni szépen a nyújtófákra (azbesztkezűek előnyben), amiket már odakészítettél a konyhapultra, előrelátó nő lévén. Vagy férfi. A nyújtódeszkán hagyd kihűlni, ropogós, hullámos keksz lesz belőle.  

*oké, ez egy régebbi poszt, semmi esetre sem öltözöm vasárnap estére gótnak. Csak különleges esetekben.