Vagy kifli. Ami néha sajtos is. Vagy esetleg minipizza. A recept a Négy évszak házi süteményeiből származik, a tavaszi szezonból, tavasz meg úgysincs már többé soha, legalább süti legyen. Ropogtatni való, sörhöz, chips helyett praktikus, ha szerinted a chips kóros elbutulást, rákot, netalán lépfenét okoz. Mi chips mellé esszük, mert nekünk már úgyis mindegy.
Sonkás karika
Hozzávalók:
- 35 dkg liszt
- 13 dkg vaj
- csipet só
- 1 dl fehérbor (száraz. nekem épp királyleányka.)
- 1 tojás
- 1 csomag sütőpor
- 15 dkg fekete-erdei sonka (vagy amilyet akarsz, töltheted sajtos párizsival is énmiattam, úgy hívhatod retro sonkás-karikának)
- füstölt, vagy bármilyen sajt
A hozzávalókat tetszőleges sorrendben hajigálhatod egy tálba, mondjuk a sonkát és a sajtot ne. Kézzel gyúrva, tíz perc múlva kapsz egy tök jól kezelhető tésztát, öröm és boldogság. Lisztezett deszkán nyújtsd el úgy három mm vastagra, szaggass belőle pogiszaggatóval karikákat. Fogj egyet, pakolj rá kis kupac apróra darabolt sonkát, esetleg kicsike darab sajtot is, fogj egy másik karikát, tedd rá, nyomogasd le a széleit. Menj rá még egyszer a pogi szaggatóval, hogy helyes kis egyforma karikáid legyenek a végére. Miután ezt meguntad, szaggass pohárral nagyobb köröket, rakj az egyik felére sonkát meg sajtot, hajtsd félbe, nyomogasd le a széleket, lesz kiskiflid. Ha ezt is meguntad, a nagyobb köröket kend meg csípős piros arannyal, pakold meg sonkával, sajttal, lesz minipizzád. Irtóra fantáziadús voltam, mi?
Kikent tepsire tedd, nem igazán nőnek meg, rakhatod közel is egymáshoz. Kend meg őket tojással, 200 fokra előmelegített sütőben süsd, míg aranybarna nem lesz. 10 perc alatt világosra sül, és puha marad, 15 alatt ropogósra. Igyál mellé sört. Én is innék, ha nem utálnám mint az állat, így aztán bort innék, ha nem szedném a rohadék antibiotikumot, az élet néha nagyon-nagyon kegyetlen próbatételek elé állítja az embert.
