Melyik az a süti, amelyik kibírja a motor oldaltáskájában anélkül, hogy megposhadna-összeszottyadna-atomjaira hullana? Hát persze, hogy a mindent túlélő muffin. Jelen esetben epres, mert a medvehagymának saaaajnos már nincs szezonja, így azt nem tudtam belevagdosni. Pedig milyen jól ment volna a csokimázhoz. Az epernek ellenben van, az eper finom, az eper piros, az epret szeretjük. Szülinapi muffin-torta lett ez, állati cselesen úgy oldottam meg a tortásítást, hogy fogtam és annyi muffint applikáltam bele egy mini kapcsos tortaformába, hogy ne tudjanak megmozdulni. Nem tudtak.
Epres muffin
(Ezt a receptet epresítettem, ez itt alul 12 db-ra elég.)
Hozzávalók:
- 9 dkg vaj
- 12 dkg kristálycukor
- 1 tojás
- 1 tk sütőpor
- 1/2 tk só
- 1,25 dl eper
- 0,6 dl eperdzsem
- 12,5 dkg + 1 ek liszt
- 0,6 dl tej
A megolvasztott vajat és a cukrot keverd össze, várj egy kicsit, míg kihűl. Add hozzá a villával felvert tojást, a sütőport, sót, keverd. Apránként a lisztet és a tejet felváltva, azzal is kutyuld ki, majd jöhet hozzá az eperdzsem, amitől kap egy kis színt a tészta. Végül mehet bele óvatosan az előzőleg egy zacsiban az egy ek liszttel összerázott, feldarabolt vagy nem feldarabolt eper. Én feldaraboltam, de én ilyen darabolós nő vagyok. Töltsd meg 3/4-ig a muffinformákat, majd 190 fokra előmelegített sütőben 25-30 percig süsd őket. Kicsit hagyd hűlni a formában, aztán rácson hűtsd ki teljesen.
Tegyél rájuk csokimázat, az nálam ez volt most, és csak mondom, hogy aki ekkora mennyiséggel beborít egy egész tortát, az vagy igazi varázsló, vagy kurva kicsike tortát sütött. Amúgy finom, mint ahogy ez a muffin is az, a kettő együtt meg aztán különösen. Azon külön röhögtünk, hogy milyen már ez, hogy a motor oldaltáskájában nem valami szegecses vagy halálfejes, vagy esetleg szegecses-halálfejes dolgot tartunk, minden eshetőségre készen, hanem kis cuki epres muffinokat. De nem valljuk be senkinek.
