Lajos Mari receptje mentett meg attól szombaton, hogy belegondoljak, mi lesz ha az Iván tényleg nem jön haza csak hajnalban a munkából (igen, én még ilyen szerelmes feleség vagyok, hogy elhiszem, hogy tényleg dolgozik hajnali négyig, úgyhogy csak elnézően csóválgassátok a fejeteket), mert akkor menthetetlenül összefosom magam, a betörőktől-sorozatgyilkosoktól-szellemektől-mumusoktól-lapátosembertől akik mind engem akarnak majd megtámadni, nyilván. Lehetőleg egyszerre. Így aztán elfoglaltam magam hajnali egyig a sütögetéssel, kettőig mereven bámultam a Paprika tévét, ekkor szerencsére hazaért és becsukhattam a szemem. Gömbölygetés van benne, már csak emiatt is szuper süti. Ha egyszer kirúgnak, elmegyek valahova gombócgömbölygetőnek és én leszek a legboldogabb Zenóbia a földön.
Boszorkánypogácsa
Hozzávalók:
- 1 citrom
- 10 dkg dió
- 25 dkg margarin vagy vaj
- 15 dkg porcukor
- 45 dkg liszt
- 4 tojássárgája
- 1 tojásfehérje
- baracklekvár
A diót aprítsuk fel jól, a sütőt kapcsoljuk be 180 fokra. A vajat és a porcukrot verjük habosra, adjuk hozzá a citrom reszelt héját, és a kifacsart levét. A magokat ne. Adjuk hozzá egyenként a tojássárgákat, majd apránként a lisztet. Ebből a végén kellhet több, nekem még belement két púpos evőkanál, de érzed úgyis a kezeddel, hogy lehet-e már gömbölygetni. Kikent tepsire tesszük a kicsike diónyi golyókat, úgy, hogy előtte megmártjuk az enyhén felvert tojásfehérjében, aztán a darabos dióban. Nem az egész golyót, csak a tetejét. Ne menjünk bele, hogy egy golyónak hol a teteje. Hagyjunk köztük pár centi helyet, aztán ujjbeggyel vagy kiskanál fejével nyomjunk a közepükbe lukat. Süssük világos színűre, nekem húsz perc volt pontban, majd rakjunk azon melegében lekvárt a lukakba. Csináljunk egy pár nutellásat is. A megmaradt tojásfehérjét kikevertem porcukorral és a darabos dióval, hogy kanalazható legyen, raktam sütőpapírra kis halmokat és azt is megsütöttem, kurva jó lett, de azért nem jobb mint maga a süti. Csak majdnem. Az Ivánt egyedül a lekváros linzerben nem zavarja a lekvár.
