mosott szar, úgy közlekedem, mint akit rugdosnak, még az is fáj, hogy egyik lábam a másik elé kell rakni, még a nézés is fáj. Irtóra le vagyok lassulva, ezt a két sort is már vagy öt perce írom, rettenetes. Valaki öntsön le egy vödör vízzel, aztán rázogasson kicsit a vállamnál fogva, hogy térj már magadhoz Zenóbia, hát elrohan melletted az élet! Most mondjuk ez nem okozhat neki túl nagy nehézséget, elég ha csoszog, részemről akkor is úgy érzem, hogy suhan. Huss. Idén még slambucot kell főznünk bográcsban, mert különben elválik tőlem az Iván, azt mondja. Én meg nem kockáztatnék inkább, úgyhogy hamarosan slambucos hétvége lesz. Ennek semmi köze semmihez, csak úgy leírtam, hátha meglátja a jó tündér és egyszer csak arra megyünk haza, hogy ott gőzölög a bográcsban a slambuc. A mostani állapotomban talán még azt is képes lennék elbaszni, viszont ebből sürgősen ki kell lábalnom, mert hétvégén sütisütős lány szeretnék lenni. Majd az helyretesz.
Tartottam is egy pár perc szünetet, mert borzasztóan elfáradtam ebben az egy bekezdésben. A mosott szarságom abban is megnyilvánul, hogy megint sminkmentes hetet tartok, képtelen voltam időben elkészülni reggelente, nem mellesleg pont leszartam, hogy hogy nézek ki, mert ha annyira nem szartam volna le, akkor rajzoltam volna magamnak itt bent arcot. Reménykedjünk, hogy a szemüveg karakteres vonásokat csinál, mert jelenleg ezzel kell beérnünk. Szeretek szemüveges lenni, nem tudom, van-e még ilyen, a többség asszem nem így van ezzel, lásd szemműtétek növekvő száma. Szeretem, nélküle már nem tetszem magamnak, ha úgy nézek bele véletlenül a tükörbe, akkor az már nem is én vagyok, az valaki más arca, valaki homályosé. Van nekem fekete szemüvegem, ami belül zöld, meg van piros, ami belül is piros. A pirosat még az esküvőhöz szereztem, mert vérpiros körmökkel, vérpiros cipőben mentem férjhez, ehhez pedig vérpiros szemüveg is dukált, így voltam roppant vagány menyasszony, bár lehet vagányabb lett volna, ha a buli végén fekve hányok, de maradtam a csak szolídan fejezzük ki az egyéniségünket a habruha mögül elvnél. Basszus és ez is már két éve volt, nem hiszem el. Idén már másodszor megyünk majd halálra zabálni magunkat a Pesaroba, mert hagyományosan ott ünnepeljük a házassági évfordulónkat. Jól van na, még csak egy volt, de tudom, hogy a többi tíz is ott lesz, szóval egész nyugodtan mondhatom már most, hogy hagyományosan.
Nem vicceltem egyébként, már le is foglaltuk a szállásunkat Egerbe az októberi hosszú hétvégére, hál istennek a kereséssel már nem kell sok időt töltenünk, szinte név szerint tudjuk, hogy melyik panzió hol van. Na jó, még csak negyedjére megyünk. Ez viszont már lehet, hogy tényleg hagyomány. Sok-sok borozás lesz, meg nem is tudom. Úgy nagyjából borozás lesz a program.
Jajj, azt még muszáj megosztanom veletek, hogy minden kuponéknál a múltkor találtam egy olyat, hogy "szilikonos fogyasztó lábujjgyűrű". Az Iván szerint vacsorára kell fogyasztani egy jó nagy pohár vízzel, mást semmit, és két hét után már szépen fog látszani az eredmény. Én arra tippeltem, hogy biztosan annyira szorítja az ember lábujját, hogy az evésre már gondolni sem bír. Meg arra is lennének tippjeim, hogy aki ezt megveszi, annak nagyobb-e az agya mint egy csirkének.
