Vasárnap kint voltam az indexen a gagyi stíriai metéltemmel, mi mással is lettem volna kint, bár attól tartok a pókfóbiám semmivel sem hiánypótlóbb mint a gagyi metéltem. Az ezerötszázötven emberből akik megnéztek csak három vette a fáradtságot, hogy leszólja a metéltemet, ez igazán rendes volt a többi ezerötszáznegyvenhéttől. Mondjuk azt borítékoltam, mikor mondta az Iván, hogy kint vagyok, hogy tutira lesz egy komment a margarin ellenesek fan klubjából, és lőn. Azt tudtátok, hogy ha túl sok margarint esztek, akkor egy szép reggelen úgy ébredtek majd, hogy leesett az orrotok? Pedig így van ám.
Erről jut eszembe (mármint nem a margarinról, mert az ország tortájában biztosan nincs olyan dolog amitől leesik az orrunk), hogy az idei ország tortájából muszáj lesz kóstolnom, nagyon jól hangzik ez a mákos-almás dolog. Tegnap váltig állítottam az Ivánnak, hogy a mákos guba torta is volt már ország tortája, pedig rohadtul nem, csak majdnem. Ettől még nekem az a személyes kedvencem, teljesen odáig vagyok érte, ha egy hétig csak azt kéne ennem, akkor sem unnám meg. A sarki cukrászdában viszont egy hónapja nem árulnak már mákos gubásat, tervezem, hogy felvonulok majd valami transzparenssel. Ha már édesség vonal, akkor tegnap a Pi meghívott fagyizni az Erdős és fiaihoz, olvassátok el a cikket, abból minden kiderül, én csak annyit fűznék hozzá nemes egyszerűséggel, hogy hű, hát ez tényleg odabasz! Főleg a csokoládé. Ez már nem is fagyi, hanem hideg süti krém. Egyébként ez honnan jött, hogy most a kenés az menőbb mint a gombócolás? Egy hátrányát már tudom a kenésnek, hogy nem megy bele a fagyi a tölcsérbe, csak ha a végén tuszkolod kicsit, ha nem tuszkolsz, üres fagyi tölcsér a jutalmad a végére, ami eléggé szomorkás dolog egy ilyen lánynak mint én, akinek pont az a kedvenc része, amikor a tölcsér találkozik a fagyival.
