az Iván egy baszott nagy szivarral meg whiskey-vel, én meg teával és borral, meg laptoppal, amin épp blogot írok a szemközti kávézó teraszán, hát wáó meg minden.

Tegnap letudtam az évi egy darab thermál fürdős élményt is, ahhoz képest amennyire utálom a fürdőket, még egész jó is volt. Nem vagyok egy vízi teremtmény, imádok ülni a folyó, víz, tenger, patakocska, csatorna partján és nézni a vizet, meg álmodozni felette, meg verset írni, meg könyvet olvasni, miközben hallgatom ahogy loccsannak a hullámok meg mittudomén. Ellenben utálom a klórszagot, utálom a fülledt levegőt, utálom a tömeget, utálom ha nem csak klórszag van, hanem irtózatos büdös gyógyvízszag is, utálom a seggest ugráló kölyköket, utálom a nedves kövön papucsban csattogást, hát na, értitek. Az esti szabadtéri színház csodásan sikerült, épp annyi időre állt el az eső, hogy ne tudják lefújni, de mihelyt elkezdődött a darab, visszatért az eső. Így aztán esőkabátokat osztogattak, ami miatt úgy tűnt, mintha háromszáz darab kotonjelmezes idióta nézte volna az előadást. Ami ráadásul egy rakat szar volt, még szerencse, hogy az esőkabátból nem láttam közben az Iván arcát, aki már így is előre utálta, mert hogy zenés meg énekelnek meg minden, de az én kedvemért hajlandó volt. Bár ne lett volna. Egyébként minden este vihar van. Ez egy ilyen város.

Egyébként meg ma Sopron volt, amiből nem sok maradt meg, mert a hisztimanók megszállták az agyamat, emiatt a nap egy része azzal telt, hogy nem kérek fagyit, kávét akarok, de itt biztos nincs koffeinmentes, ez meg nem tetszik mert rondák a székek, ott meg ronda emberek ülnek, ott meg túl alacsony/magas/vörös a pincérlány. Amikor az Iván már végképp nem értette, hogy most mifasz van, akkor kinyilvánítottam, hogy szerintem nem szeret eléggé. A nők akik olvasnak, azok tudják miről beszélek, ugye. Mert amúgy nyaralásnál mi mindig rögtön az első percben ilyen nagyon bensőséges hangulatba kerülünk és csak egymással csak ott csak akkor és mindig minden idilli. Most meg valahogy nem ment egyik percről a másikra, hogy túllépjen a munkán, meg az életen, én meg emiatt kevésnek ítéltem a fülmorzsolgatást, és akkor jöttek a hisztimanók. Elmondtam, meghallgatta, máris jobb lett. Olyan szar capuccinot még az életben nem ittam egyébként, ott is hagytam a felét, úgy volt koffeinmentes mint a bor alkoholmentes, amit most iszom. Konkrétan felvizezett kávé volt, annak is fos. Ez az a kávézó, ahova mindenki csak egyszer ül be, akkor is minek. A hisztimanók azóta távoztak, és most már arra a kérdésre is lesz érdemleges válaszom, hogy milyen extrém szex élményben volt már részed. Tudom, nem szoktam ilyenekről írni, most sem fogom részletezni, de nem is szoktam részegen blogolni, most meg de. 

Aki a diétás kínszenvedéseimre is kíváncsi, azzal megosztom, hogy azt a roppant frappáns módszert találtam ki a súlytartásra, hogy reggelizem tízkor, uzsonnázom négy-ötkor, este meg már csak iszom. A kajálás viszont a nutellás palacsintától a bolognai pizzáig bármi lehet, hát nem tudom mennyire jó módszer ez, az egészségességéről van némi fogalmam, viszont marhára nem érdekel, ennyire vagyok képes, többre nem. Ennyire is csak alig. Most abbahagyom, mert már marhára kell pisilnem.