Zenóbia

Zenóbia

Parodontózis I.

2011. december 20. - Zenóbia

Ez azoknak lesz érdekes, akik szintén rettenetes fogágy betegségben szenvednek, meg azoknak akik bírják a véres történeteket. Az első lépés a fogaim megmentéséért az, hogy leszedik az összes fogkövet, az íny alól is. Ez máris nem olyan vicces, de hát ez még csak a kezdet. Két lépcsőben történik, mivel ezt érzéstelenítésben csinálják, és egyszerre nem lehet az egész fejét leérzésteleníteni valakinek. Ma túlestem a jobb oldalon, remek volt,  csütörtökön jön a bal. Rövid időn belül kell megcsinálni az egész fogsort, mert ez a kezelés, legalábbis az én esetemben azzal is jár, hogy be kell szedni iszonyú mennyiségű antibiotikumot, hogy biztosan kiirtódjon az összes baktérium. Napi kilenc darab az adag egy hétig, majdnem leestem a székről, mikor először meghallottam. Tegnap kezdtem, a kezelés előtt egy nappal, most egy hétig folyamatosan sakkozok magamban, hogy melyiket hánykor is kell bevennem, hogy a normaflore-t a két antibiotikum között kell, aztán az egyiket evés előtt, a másikat evés után, és akkor még a szívgyógyszerről meg a fogamzásgátlóról ne is beszéljünk, bár utóbbinak ilyenkor ugye lószar haszna van, de mindegy. Kéne nekem olyan kis műanyag edényke reggel-délben-este felirattal ami a kórházakban van, hogy én is eloszthassam a kis gyógyszereimet, mint a rendesebb fajta nyugdíjasok. Csak nekem olyan edényke kéne, ami csörög is, ha elfelejtettem bevenni az adagot.

A kezelés maga nem fáj, akinek szedtek már fogkövet az tudja milyen, ez sem rosszabb, csak közben jár egy csomó szuri. Nekem több mint egy órát tartott, de ebben egy foghúzás is benne volt. Az volt a legszarabb amikor hallottam, hogy recseg a fogam, na ott volt a mélypont, akkor tényleg úgy éreztem, hogy még tíz másodperc és elájulok, de aztán szerencsésen túlestem rajta. Aki nem bírja a vért, az végig szorosan összeszorított szemekkel feküdözzön, mert itt van dögivel, az összes műszer vérben úszott, meg én is fültől-fülig. Az érzéstelenítő injekciók kitartottak úgy hat órán keresztül, addigra múlt el teljesen a hatásuk, viszont muszáj volt közben már innom, mert megdöglöttem volna, hát igen érdekes tapasztalatokat szereztem, de végül megtanultam zsibbadt szájjal inni. Csak tükör előtt kellett csinálni, hogy lássam hova teszem a poharat, meg mosdókagyló felett, hogy ami kifolyik az ne összevissza fröcsögjön a lakásban. Vidám dolgok ezek, Iván is kiválóan szórakozott rajtam, mert nem hitte el, hogy nem tudok szívószállal sem inni, meg kellett neki mutatni, hogy tényleg nem, erre kiröhögött.

A helyzet aztán úgy hat óra elteltével ugrásszerűen javult, mert akkor már tudtam inni meg enni rendesen, ezáltal pedig fájdalom csillapítót is bevenni, mert addigra elmúltak azon gátlásaim, hogy a napi 11 tabletta mellé nem veszek be még egyet, nem a lófaszt nem. Fájni csak a foghúzás helye fájt, a fogkőleszedés után nem maradt fájás, némi hideg érzékenység esetleg, de az meg eddig is volt.

Ami oltári kiszúrás, hogy mindenki nagyon nagyon durván kihangsúlyozta, hogy a Klion mellett alkoholt nem, mondjuk ezt sejtettem, de hogy emellett még egy konyakmeggyet sem lehet megenni, ami nem baj mert azt utálom, mert attól is berúgnék mint a szar, ugyanis meggátolja az alkohol felszívódását. Akik olcsón akarnak berúgni, azoknak esetleg ez egy hasznos infó lehet. Így aztán élvezhetem a tiltásnak azt az áldásos hatását, hogy minden nap legalább hatvanszor jut eszembe, hogy mennyire jó lenne most inni egy pohár bort, vagy egy martinit vagy nagyjából mindegy, csak ártson. Ehelyett absztinens ünnepek lesznek, mert karácsonykor még javában szedem majd ezeket a szarokat. Viszont a célt elérték, annyira durván beparáztattak ezzel, hogy az Iván szülinapi csokitortáját majdnem visszaköptem, mikor megéreztem, hogy rum van benne. De szerencsére a két falattól nem rúgtam be mégsem, bár enyhén hipochonder módon kezdtem magam úgy érezni, mint aki teli torokból el akarja énekelni a Jingle Bellst, de aztán leküzdöttem a késztetést.

Ma én voltam a nyálcsorgató ferdeszájú lány, hát lehet mondani, hogy nem ez a nap volt a fény az éjszakában, valószínűleg titkos hódolókkal sem gazdagodtam. Vagy csak nagyon perverz titkos hódolókkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr673479459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása