Ősz lett, kirándulni akarok menni, az avarban akarom rugdosni a színes leveleket, aztán forralt bort akarok inni, miután meguntam a kirándulást. Írnék is valamiről, amiről nem fogok, ez szomorúvá tesz kicsit, nektek meg idegesítő lesz, hogy mi a faszért kell leírni, hogy írna valamiről, ha aztán nem írja le, hogy utálom az ilyet, én is. 

Hétvégén Kezes-Lábos, reméljük megyünk, reméljük a Kornéliáék is, csak ezt még ők nem is tudják, hogy ismerd meg a környező településeket napot tartunk. Moziba is kéne menni, mert végre megint van nekünk való agykikapcsoló film, a Drive kecsegtet ezzel minket. Aztán megyek majd moziba idén még a Lánnyal is aki sétál velem, de a múltkor közölte, hogy nem tudja fel vagyok-e rá készülve, hogy ő végig fogja kommentálni a filmet. Erre amúgy nem, sőt, amióta ezt közölte, már túráztatom magam előre, mert semmit nem utálok jobban, mint amikor dumálnak a film közben. Megfenyegettem, hogy külön sorban fogunk ülni, látszólag nem voltam rá különösebb hatással. 

Sikerült beszereznem a kedvenc szemhéjfestékemet végre, amiről szentül meg voltam győződve, hogy kivonták ezt a márkát a forgalomból, ez öröm és boldogság, meg új ruhákat is tervezek venni, ez is öröm és boldogság lesz. Feltéve, ha gyártanak még idén olyan pulóvereket, amiket nem csak a nagyin tudok elképzelni, hanem magamon is.  

Sok-sok fogyókúrás blogot olvasok, mert érdekesnek találom őket, élvezettel nézegetem a fényképeket amiket kiraknak, hogy előtte és utána, meg hogyan küzdenek a zsírban sült gumicukor okozta kísértésekkel meg ilyenek, ez nálam a hiánypótlás a life network erősen csökkentett számú fogyis műsorai miatt. Viszont nekem irdatlan mennyiségű pénzt kéne ahhoz fizetni, hogy kirakjak a netre ilyen képeket magamról, hiába mondják, hogy a nyilvánosság ereje adja a hajtóerőt, lószart, a nyilvánosság túl sok kretént foglal magában.