Tegnap Bor, mámor, Provance -ra lihegtem ki a belem a taposón, még egy ilyen film, és azonnal felmondok, majd kiköltözöm Olaszországba vagy a franciákhoz (ezt még nem döntöttem el, bár inkább az olaszok felé húzok) és addig fogok egy villa küszöbén zokogni, amíg fel nem vesznek szobalánynak. A film hihetetlenül jó, nagyon klassz képekkel, nagyon jó humorral, bár taposás közben szar röhögni.

Rákaptam a filmnézésre úgy látszik, főleg hogy a tv adás is szünetel, na meg a life networkon sincs elegendő fogyókúrás műsor. Csalódtam is bennük emiatt, mert egy darabig úgy tűnt, hogy bármikor kielégíthetem azon függőségemet, hogy nézhetem, hogy kövér emberek hogyan próbálnak lefogyni a zellerturmixtól indulva a beöntésig, de már csak kb. hetente egyszer sikerül elkapnom egy ilyet, ez legyen a legnagyobb problémám az életben, ugye.