Az égieknek van valami problémája a Kornélia meg az én kapcsolatommal, lehet, hogy valami ősi titok fog kiderülni, ha végre találkozunk, mert folyamatosan akadályokat görgetnek elénk. Először az Iván lett beteg, aztán megint az Iván, és aztán megint az Iván, mire ő meggyógyult végre, a Kornélia mondta be az unalmast, ma meg röhögve vettem fel a telefont, hogy na ne mond már, hogy megint beteg vagy, és holnap sem találkozunk. Aztán a röhögés elmúlt, mert most meg a gyerek beteg, kórházzal meg minden, ami azért egy három hónaposnál nem annyira vicces. Ilyenkor gondolja azt az ember lánya, hogy tulajdonképpen egész jól elvagyok én úgy, hogy a legnagyobb problémám ma reggel is az volt, hogy nyakig húzott harisnyában kezdek töltött zoknira hasonlítani, meg hogy tegnap úgy feküdtem le, hogy de jó lesz nekünk mindjárt az Ivánnal, aztán hogy jó lett-e ki tudja, mert én két perc múlva aludtam, mint akinek muszáj. Szóval inkább drukkoljunk, hogy mehessenek haza biztonságban, minél hamarabb!