Pénteken citromos muffint sütöttem, tegnap boci mobilt, pénteken pedig rákóczi túróst sütök, és tiramisut készítek. A sütemények imádata nem csak abban nyilvánul meg nálam, hogy meg tudok enni egy fél tepsivel egy ültő helyemben, de abban is, hogy csinálni is szeretem őket. Teljesen kikapcsolok közben, néha belekortyolok egy pohár borba, sürgök-forgok a konyhában, ha már tiszta liszt vagyok, kötényt akasztok a nyakamba, de csakis akkor, ha már úgyis mindegy, és sosem kötöm meg hátul. Ettől úgy nézek ki, mint valami slendrián háziasszony, csak úgy repked rajtam a kötény. Kék alapon fehér pettyes van belőle, azt is szeretem egyébként. Az is mindegy, hogy mit, lehet nagyon egyszerű, mint a muffin, bár az nekem mindig csalódás, nem eléggé sütiszerű süti. A citromos azért nem lett rossz, volt neki karaktere. A boci mobil is klassz lett, bár hihetetlennek tűnt számomra, hogy 11 evőkanál olaj kell bele, de tényleg. Hosszan utána olvastam a neten, és arra jutottam, hogy két táborra szakadtak a bocimobilosok, éspedig az 1 illetve a 11 evőkanál olaj rajongóira. Jelentem nálam a 11 győzött, és bejött, mert így nem lett száraz a süti, nem jött az érzés, hogy de jó lenne ehhez egy kis lekvár. Iván szerint a kürtöskalácsot is megtölteném lekvárral és úgy enném, de ez nem igaz. (bár szívesen belemártogatnám, ha éppen felkínálnák a lehetőséget)

A gyúrós tésztákkal még nem vagyok annyira jóban, de jóban leszek. Egyszer csináltam már pogácsát önállóan, simán lehetett volna csúzliba tölteni. Legközelebb kipróbálom a szomszéd macskákon. Említettem már, hogy kellene egy kutya? Már azt is kigondoltuk, hogy ilyen puli szerű kéne, nem túl nagy, nem túl kicsi, hanem pont közepes méretű, és viccesen néz ki a sok fonál mögül. De mivel az az eset áll fent, hogy választani kényszerülnénk a Nagymama és a Kutya között, mert a Kutya letaposná a krizantémokat, amiket amúgy utál a család összes tagja a nagyin kívül, szóval számunkra nem jelente túl nagy veszteséget a dolog, de mivel félünk a nagyitól, egyelőre ő marad.

Vissza a sütikhez, jövő héten lugó kiflit is sütök, pedig az gyúrós, de az megy valamiért. Töltök majd bele baconszalonnát meg sajtot is némelyikbe. Ezentúl megkísérlem lefényképezni az általam készített sütiket, és majd emiatt nem kell a fantáziátokat használni. A kép nem lesz olyan mintha valami nagyon híres sütis könyvből származna, de ellenben olyan lesz, mint egy viszonylag kezdő sütikészítő sütije. Akinek nincs kézügyessége sem. Hagyományos szférából lesznek inkább, nem tartom valószínűnek, hogy valaha is sütőtökös-rebarbarás tortát, vagy cickafarkos pitét csinálok majd. Főleg, hogy a rebarbaráról most így hirtelen nem is tudom micsoda. Ettől most nem lesz belőlem süti-blog író, és lehet, hogy ez most csak a Julie és Julia utáni lelkesedés, de nagyon vágyom egy olyan dologra, amiben kiteljesedhetek, és amiben tényleg igazán jó vagyok, és miért ne lehetne az a sütikkel kapcsolatos, ha már egyszer ennyire odáig vagyok értük. A kiteljesedhetek szót nem én írtam le az már tuti, és nem is a belső hangom vezérelte az ujjaimat, mert az ilyesmitől idegrohamot kapok, szóval biztos, hogy nem én voltam, a blog.hu munkatársai csempészték bele, hogy kicsesszenek velem.