Azért az milyen jó érzés, amikor az ember új ruhában megy el otthonról, és ha még a csizmája is új, akkor az már egészen fantasztikus távlatokat nyit meg. Előttem is biztosan megnyíltak ma reggel, csak még nem vettem őket észre.

Itt van a tél is, köd is van reggelente, mindjárt órát állítunk meg minden. Most mégsem látom olyan komoran ezt a helyzetet, mert ugyan a hideget még mindig utálom, de a meleg szobából kinézegetést szeretem, a hószállingózást is szeretem, meg a karácsonyt is szeretem megint. Volt egy pár év, amikor egyáltalán nem bírtam, egy kicsi hangulatom sem volt egyáltalán, alig vártam, hogy vége legyen. Tavaly óta újra szeretem, és már most készülök rá gondolatban, meg már úgy nézelődök a boltokban, hogy esetleg valamit már vennék is akár. Sőt, már vettünk is egy-két apróságot valójában, annyira stréberek vagyunk. Hová lett a lány, aki december huszonharmadikán belül zokogva, teljesen tanácstalanul mászkált a plázákban, és lökdösték az emberek, míg úgy nem érezte, hogy szívesen lenne terrorista. Ez a lány mondjuk nem annyira hiányzik.