Vajon, hogy ha már háromszor kérdeztem meg az Ivánt ma chaten, hogy ugye el tud jönni hamar, és nem iszonyú későn indulunk el Agárdra, és vagy nem ír rá semmit, vagy valami olyat aminek semmi köze a kérdésemhez, akkor az azt jelenti, hogy áltatom magam? Szerintem igen. Remélem a Szomjas Horgász nyitva van éjfélig, mert eltökélt szándékom ma ott vacsorázni. Igen, étterem, és igen, éhes vagyok, és igen, desszertet is akarok. Közvetlenül miután megettem a lekvárral nyakon öntött húsomat. Áfonya öntetnek vagy minek hívják amúgy, de hát az lekvár. 

A holnapi reggelinket is megterveztük már, (cseppet sem vagyunk kajaközpontúak) mert Iván felfedezte, hogy lehet kapni foszlós kalácsot a pékségben, és akkor szerinte együnk azt meg igyunk hozzá kakaót. Azt mondta, bele is mártogathatom a kalácsot a kakaóba, de csak akkor, ha ő nem lesz ott. Vagy majd egymásnak háttal fordítjuk a székeinket. 

Tegnap egyébként voltam próbafrizurát csináltatni, és közvetlenül miután kiszedtük a csavarókat, láttam, hogy milyen lehetek majd 70 évesen dauerolt hajjal, ha most lemerevíttetem botox-szal az arcom. Röhögtem egy darabig, aztán kifésültük, és úgy már egészen kezdtem hasonlítani egy olyan menyasszonyhoz, akinek dús, hullámos haja van. Ahhoz képest, hogy tök egyenes, vékonyszálú hajam van, abból sem sok, ez egy szép eredmény. A fodrász pedig a kedves ömlengés helyett ami ilyenkor kijár a menyasszonyoknak, azt kérdezte, hogy: "Ez lesz az első házasságod?".