A fagyi amúgy elég szar lett, nekiadtuk Anyuéknak. Nekik egyébként ízlik, nem az van, hogy kínozzuk őket a rossz kajákkal. Szerintem annyi baj van vele, hogy nincs eléggé íze, Iván szerint meg annyi, hogy utálja a fehér csokit. Ez csak azért klassz, mert a három fagyireceptből amit átküldtem neki, hogy válassza ki melyik tetszik neki legjobban, csak ebben volt fehér csoki.

Biztos jele annak, hogy mától már szabin vagyunk, hogy délután aludtam egyet. Egy elég nagyot, mert kb. három és fél órát, ami azért durva. Szerintem több éve nem csináltam ilyet, és több évig nem is fogok, ha figyelembe vesszük, hogy milyen rettenetes rémálmom volt ezalatt. A másik biztos jel az, hogy a hőmérséklet egyből tizenöt fokot zuhant, de kivételesen ezt most nem veszem kicseszésnek, mert betonozni kell majd, és végre tudtam ma tornázni is rendesen, nem kellett félnem, hogy egyszer csak leájulok a taposóról.

Asszem még nem ébredtem fel teljesen. Az álmomban egyébként iszonyú-rettenetes-borzasztó-félelmetes vihar kíséretében eljött a szörny, aki míg nem figyeltem oda lenyúlta az egyik gyűrűmet, kicserélte benne a köveket, és belevéste a karikába, hogy hány évem van még hátra, de azt álmomban nem tudtam elolvasni. Iván azóta ezen röhög, hogy az ötvösszörny. Ez történik, ha az ember hamarosan férjhez megy, és ahelyett, hogy romantikus regényekkel hangolódna, stephen kinget olvas.