Hát megjöttek a kis rohadékok, újra itt vannak a kertet mindenhol elárasztó pókjaink. Tavaly már sokkal előbb megjelentek, szóval reménykedtem, hogy idén megúszom, de ez most itt nem vált be. Ravaszabbak is lettek ráadásul, mert most olyat is tudnak, hogy elindulnak a hálóval a terasz egyik oszlopától és a nagy semmibe rögzítik azt, ezért olyan helyen is pókhálóba ütközöm, ahol nem is számítok rá. Ez volt ma reggel is, ami azt eredményezte, hogy belül hangosan sikoltozva ugrándoztam és csapkodtam a kezemmel, és mikor úgy gondoltam, hogy na talán lesöpörtem magamról az összes undorítóan félelmetes dolgot, akkor egyszer csak észrevettem, hogy a kezemen van a pók. Ekkor változtam áramütött lánnyá és még hangosabban sikoltoztam belül, de az áramütött mozgás következményeként sikerült leráznom, aztán egy gyors mozdulattal agyontaposnom. Azok akik szerint a pók megölése szerencsétlenséget jelent, mind kretének, vagy ufók.