A hétvégéről lesz fényképekkel tarkított beszámoló, lett volna már tegnap este is, ha nem lett volna meccs. Meg ha nem lennék annyira béna, hogy fogalmam sincs melyik az a zsinór amelyiknek az egyik végét a számítógépbe a másik végét a fényképezőbe dugva végrehajthatnám azt a csodát, hogy megtörténjen az átvitel. Meg ráadásul asszem le is kéne őket kicsinyíteni majd, hát nem én vagyok az év felfedezettje alapvető számítógépes ismeretekből. 

De az biztos, hogy nyugdíjas korunkban vízparti városkában fogunk élni az Ivánnal. Addig pedig kitűztük célul a vízpartok felfedezését, hogy akkor már ne kelljen sokat gondolkodni, hátha nem lesz már mivel, hanem csak költözünk majd és kész. Az unokák meg jöhetnek majd nyaralni. Sütöm majd nekik a palacsintát, Iván meg viszi őket horgászni. Ha végre hazamennek, akkor meg majd három napig csak fekszünk a teraszon a nyugágyban és nézzük az eget. 

Egyébként pedig azon kívül, hogy tök hülye vagyok a számítógéphez, napozás terén is annyi eszem van mint egy tyúknak. Boldogan napoztam a Tisza tavon a vadonatúj pánt nélküli bikinimben, amit direkt arra a célra vettem, hogy az esküvőn szép egyenletes barna legyek, ne pedig fehér csíkos. Csak arra nem gondoltam, hogy a 20 faktoros naptej a napozáshoz nekem nem annyira jó, mivel így aztán nem barnultam semmit az égadta világon. Ellenben fényes délben a hortobágyon trikóban nem kentem magamra semmit mert minek azt, szóval máris vannak szép fehér csíkjaim. A következő két hónapban ezt kellene ellensúlyozni. Ilyen óriási problémák aggasztanak mostanában.