Még mindig nagyon szépen csillog a gyűrűm, az előbb pedig ezzel a nagyon szépen csillogó gyűrűvel csináltam egy akkora lyukat a harisnyámra, hogy beleférne egy harmadik láb még plusszban. Emiatt inkább lecseréltem, mert óvatos ember lévén, mindig van nálam pótharisnya. Majdnem mindig. Ma van, de csak azért, mert megyek ma is esküvői ruhát próbálni, meg holnap is, meg jövő hét szerdán is, de utána többet biztos, hogy már csak akkor megyek, ha vonszolnak. Szóval a harisnya, amit azért vettem fel reggel, mert valahol ezt olvastam, hogy abba kell menni ha esküvői ruhát próbál az ember. A buszmegállóban amikor a fagyos szél fújta lábam, és reszkettem, és jégcsapok kezdtek nőni rajtam, azon elmélkedtem, hogy mégis mi a fenének a harisnya, mikor a hosszú ruha alól úgysem látszik ki. Aztán Ágota rávilágított, hogy az a biztonsági intézkedés az olyanok ellen, akik nem mosakodtak három hónapja, és a rájuk rakódott kosztól pont a menyasszonyi ruhájuk próbáján akarnak megszabadulni. Még jó, hogy felhúztam azt a harisnyát.

A szelet pedig még azért is utálom, csak ezt tegnap elfelejtettem leírni, mert a cseresznyefánkat már egy hónapja reményteljesen nézegetjük, aztán egyre elborultabb arccal nézegetjük, hogy hát ezen bizony nincs annyi gömböc mint tavaly, de azért hátha így is rosszullétig ehetjük magunkat egy párszor. Na, most a fa alatt van a gömböcöknek a 3/4 része. Gyanítom, hogy nem lesz belőlük sok picike cseresznyefa amin hirtelen sok piros cseresznye terem egy hónapon belül.