Hárman, három különböző gépnél, három különböző szobában internetezünk. Ennél már csak az lenne jobb, ha egymással chatelnénk. Nem gondolom egyébként, hogy nem fogunk idáig eljutni az évek során, hogy a beszédre már nem lesz túl sok szükség. Majd robotok lesznek, akiket a számítógép előtt ülve tudunk irányítani, és nekem lesz egy Zenóbia robotom, aki majd megbeszéli az Iván robottal, hogy menjünk-e ebben a hónapban moziba, vagy inkább mindenki nézzen meg a saját számítógépén egy filmet. Ha éppen romantikus kedvünkben leszünk, akkor ugyanazt a filmet fogjuk nézni, egyszerre. De szép is lesz.

Volt régen a Jackson család című mese, abban már enni is csak tablettákat ettek, volt belőlük rántotta tabletta meg sonkás zsömle tabletta például reggelire. Meg mozgólépcsők is voltak a felhők között, azt hiszem. Nem akarok igazán ilyet. Szeretném magamnak megsütni a browniet, (amit meg is sütöttem amúgy, és már el is fogyott) és aztán meg is enném. Ilyen maradi öregasszony leszek, aki nem a robotjaival süttet, hanem ő maga akar. Emiatt majd bolondnak néznek, és mivel büntetni fogják, ha valaki nem értékeli a modern technika vívmányait, ezért leszedálnak és aztán ledobnak valami szimpatikus vulkán belsejébe. Iván pedig majd szomorúan néz, mert nem kap többé browniet, csak tabletta formájában.