Ma is kevés időm volt, vagy inkább túl sokmindent terveztem be, mindegy. Ráadásul idegbeteg is voltam emiatt, de már elmúlt. Az viszont biztos, hogy tipikus női tulajdonság, hogy olyan dolgokon aggódom amik még be sem következtek, sőt, nem is biztos, hogy befognak. De én már előre stresszelem magam, és végiggondolom az összes lehető legrosszabb verziót és magamban már érzem is, hogy mennyire szar és jajj hát mi lesz így. Mondjátok meg, hogyan lehetne erről leszokni, mert borzasztóan utálom, de tényleg. Unom is. Nagyon szeretném magamévá tenni azt az eszmét, hogy - ráérsz majd akkor foglalkozni vele, ha már bekövetkezett -. Segítség. Csak hogy ne legyen egyszerű a helyzet, nem mindegy az sem, hogy milyen formában jön az a segítség, mert nekem semmi sem jó. Lehetőleg kerüljük a pozitív gondolkodást és az önszuggesztiót, azaz, hogy beszéljem be magamnak hogy minden rendben és még milliomos is leszek, mert ez nekem nem megy. Volt egy ismerősöm aki minden reggel elmondta magának a tükör előtt, hogy ő szép, ettől én kreténnek érezném magam, nem szebbnek. A kineziológia meg hasonló tudományok megint nem nekem valók, mert igaz, hogy én olyan megoldást várok ami kézzelfogható, hogy mondjuk lapátoljak el egy tonna trágyát és attól elmúlik, de a -bal karoddal csinálj óramutató járásával ellentétesen harminchat körzést, amitől úgy fogod érezni, hogy könnyebb lett a lelked - ez nem megy.
Nemrég láttam a tévében, utca emberét kérdezték arról, hogy a gyógyszereket vagy az öngyógyítást/természetgyógyászatot részesíti előnyben? Nagyon kevesen mondták a gyógyszereket, én ezek egyike lettem volna. Nekem ez jön be, fáj a fejem beveszek egy algopirint, elmúlik. Az aggódás eltüntetésére ott a xanax gondolom, de ott még nem tartok, ez még csak a normál női aggódás, és hát hová is lennénk a világban ha a nők nem aggódnának. Azt nem lehetne, hogy aggódjon a többi nő tovább, én meg egy kicsit hadd ne. Légyszi.
Sirám befejezve, mesélek kicsit arról inkább, hogy az ikea kontra asztalos harcban ma az asztalos nyert. Ivánnak ugyanis nagyon nagy szüksége van már egy rendes íróasztalra, a munkához és tanuláshoz egyaránt. Az én gyerekkori íróasztalom pedig nem a megfelelő eszköz ehhez, főleg hogy ha rendesen beül elé, akkor a térdeivel felemeli az asztalt. Pedig van a fiókjain - kiáltsd, hogy GOURANGA és légy boldog! - matrica, még az első szigetemről, és egy belevésett nagy R betű, az nem tudom miért. A gyermekkori szekrényemen meg egy BUDDHA matrica van, azt asszem a Brigivel loptuk a Riff-Röff Rock klubból még tizenévesen, ahol egy sötét sarokban csókolóztam egy fiúval, akiről később kiderült, hogy nincs túl sok foga. Nagyon gyorsan távoztunk. Bezzeg akkoriban nem aggódtam, gátlástalanul matricákat (de hogy miért kizárólag vallási témájúakat vajon?) lopkodtam mindenhonnan és sötétben csókolóztam vadidegenekkel. Na jó, ilyen nem túl sokszor volt, általában azért megnéztem őket előbb tüzetesebben. Nahát, hogy elkanyarodtam itt az íróasztal témától, de legalább megtudtátok, hogy csupa vadonatúj és modern bútorral rendelkezünk. Szóval asztalos lesz, mert nem találtunk semmi tényleg szépet és olcsót, viszont asztalos rokonunk van kettő is, őket találjuk majd meg, hogy örüljenek.
Amúgy ma is vasaltam.
