Ha már anyák napja, és a kretén horoszkópos ember erre ilyen kedvesen felhívta figyelmünket, akkor elmesélem, hogy sütök neki meggyes lúdlábat mert az a kedvence, és kap virágot is. Igaz, keresztbe tett, mert persze hogy ma kellett neki megvenni három kaspó petúniát, nem bírta volna ki még vasárnapig. Így vagy kap egy negyediket, vagy...hát kap egy negyediket.

Gondolom mindenki izgatottan várja, hogy mikor sikerül a maradék két kg-mat leadni, ezért tudósítok, hogy a dolgok mai állása szerint, már csak egyet kell. Ez holnap estére meg fog változni, mert megyünk Ivánékhoz szalonnát meg mindenféle kolbászokat és halakat meg hagymákat sütni, és ráadásul ehhez még én szolgáltatom a sütit is, úgyhogy durva lesz. De azért lassan de biztosan haladok a sors által nekem kitűzött cél felé. Ahh.

Viszont nemsoká hazamegyek, a kolleganő szerint undorító melegben, szerintem meg klassz. Reggel nagyon optimista voltam, a buszon végig azon gondolkodtam, hogy basszus, hogy elment már ennyi hónap az évből, már május van, az már nyár és akkor még négy hónap és utána jön a tél megint és hideg lesz és eső és úristen milyen kevés lesz a nyár, de szörnyű, és még ki sem ültünk sehova és fagyit sem ettün eleget, úristen. Aztán szerencsére észleltem, hogy egy hülye vagyok.

Most meg írt Iván, hogy kész a motor, dejó!