Fáradt vagyok, álmos, nyűgös és kicsit fázom is és rosszat álmodtam, nehezen keltem, negyven percig szundiztattam a rohadt telefont, és feltörte a cipő a lábam, és az Ágota megint hozott tulipánokat tegnap, amik csesztek kinyílni, átok ül rajtam nyilvánvalóan.
Hogy mitől vagyok fáradt és álmos az rejtély, mert tizenegykor már alszom, és eleget is szerintem. Szóval gondolom: csak. Tényleg rosszat álmodtam, egy barátomról kiderült, hogy transzvesztita és mindez a Dunában történt úszás közben, mire ő elszégyellte magát és el akart úszni messzire tőlünk, de aztán meggondolta magát, fejest ugrott a vízbe és többé nem jött föl. Fejtsük meg.
A cipő ami feltörte a lábam, a kedvenc piros cipőm, imádom, megvan vagy hat éve már és állati kényelmes, de minden évben eljátssza velem, hogy egyszer iszonyúan feltöri a lábam. Ivánnal még soha nem történt ilyen, szerinte azért mert ő olyan cipőket vesz, amik jók rá, a nők meg nem. De ha egyszer ez nem így van, mert tényleg a méretem és egy csomó cipő mégis feltöri és nem csak nekem, hanem más nőknek is. Ez megint ilyen génhiba lehet, hogy pisilni is sokkal többet járunk és ráadásul kettesben.
Na mindegy, a tegnapi öt km sétám emiatt nem volt annyira élvezetes, de mondhatjuk megint, hogy hülye vagy Zenóbia, ha már fél úton fáj a lábad mint a szar, akkor miért nem ülsz fel a villamosra. Vajon ha séta közben még iszonyú fájdalmak is gyötörnek, akkor több kalóriát égetünk? Legalább ennyi hasznom legyen már a hülyeségemből. Meg még annyi is volt, hogy láttam egy fát amin nagyon sok rózsaszín virág volt, és nagyon sok ebből lehullott alá, már csak egy királylány kellett volna ahogy romantikusan ücsörög a fa tövében a mindent beborító rózsaszín szirmokon, de tényleg. Majdnem le is fényképeztem, de akkor már az idilli - de szépek a fák, meg a virágok és milyen jó illatuk van - gondolataimat elnyomták, a - de rohadtul fáj a nyüves lábam - gondolatok.
Este aztán kanapén takaró alatt depressziózós lány lettem, akinek a pasija folyton dolgozik, meg edzeni jár és sosem jön haza kilenc előtt, és ha hazajön akkor meg tanul. Ettem is egy pöttyös gurut amitől összeragadt a szám, és az jó volt. Szerencsére ez csak a tegnapi depresszió, mert amúgy nagyon jól elvagyok egyedül, sőt szükségem van rá, hogy néha órákig ne legyen a közelemben senki aki hozzám szólhatna. Iván meg így lesz izmos és okos, és nemsoká szabin leszünk két napig, amikor jut majd rendes időnk egymásra. Hétvégén meg azért elmegyünk végre vizet nézi, mert az már nagyon hiányzik, az a fajta vagyok akit leraknak bármilyen víz partjára és ott ücsörgök órákig és nézem boldogan, hogy - jé, víz -. Iván meg gofrit akar enni, szóval az érdekeinket összeegyeztetve lesz motorozás a velencei tóhoz. Már háttámla is lesz, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni, elvileg holnap készül el.
