Elvették az illúzióimat, mert most ment a Hogyan készültben a hogyan készül a csokis keksz rész és mostmár biztos, hogy nem dolgozhatok sose már kekszdobozolóként, mert mindent gépek meg a mechanikus karjaik csinálnak. Undorító ez a modern technika.

Az előbb értünk haza rokonlátogatásból, motorral persze, úgy kellett róla leemelni mert odafagytam az ülésre. A térdeimet azóta sem érzem, de hát végül is miért is kellene? Láttunk kicsike teknőst akit fantáziadúsan Tekinek hívnak, és most még egészen aranyos, de majd megnő. Nem túl izgalmas háziállat szerintem, bár lehet órákig nézegetni, hogy jé megmozdult. jé, most meg nem. 

Voltunk misén is, ahol az aranyos nagyon idős papbácsi mindig úgy tűnik mintha elfelejtette volna, hogy hol tart, de még így is 20 perc alatt végez az egész misével, ami az ilyen ritkán járóknak mint én, pont megfelelő időtartam. Aztán kaptunk sült csirkét is, meg muffint is, de illedelmesen nem egyszerre ettük a kettőt.

Bezzeg a toronydaru készítésében részt vesznek emberi erők is, nem csak a mechanikus gépek mechanikus karjai. És a kekszek??!

Iván pedig ücsörög a konyhapultnál, és egyszercsak éjjel fél 12-kor lelkesen megkérdezi, hogy "na és mit csinálunk ma?"