Nem ússzátok meg most sem, az elejére úgyis mindig valami mélyenszántót (nem) kaptok a fantasztikus gondolataimból, ami most lehet, hogy csak annyi lesz, hogy: tavasz-Fröccsterasz-feltett lábak. Ott tartom majd a fogadóóráimat munka után, szóval ha ingerenciátok támad megkérdezni tőlem, hogy a nemtudommilyen sütihez komolyan hatvan deka cukor kell-e, vagy hogy szerintem mi a megoldás a lelki béke megtalálására, akkor ne fogjátok vissza magatokat. Az elsőre fogok tudni válaszolni, igen, pont annyi. A másodikra teljesen esélytelen, de legalább lesz min röhögni. Tegnap amúgy sztem enyhe mérgezést kaptam némi tüdőtágulással keveredve, mert szétspricceltem egy flakon hideg zsíroldót a leendő konyhámban. Mivel közben sík ideg voltam, hogy ez milyen rohadt büdös és mar és nem kéne belélegezni, de hogy lehet levegővétel nélkül takarítani, és a gumikesztyűt is utálom, de körmöm már így sincs, ezért néha kirohantam friss levegőért az erkélyre. Ha már ott voltam, rá is gyújtottam, mert ugye ideges, és a tüdőmnek meg már úgyis mindegy alapon, mert annyira intelligens vagyok és tudok magamra vigyázni. Na ja.
Csokis-kekszes őzgerinc
Hozzávalók:
- 250 g margarin
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 1 csomag csokis pudingpor
- 2 tojás
- 2 ek kakaó
- 300 g porcukor
- 2 marék aprított vajas keksz, vagy háztartási keksz, vagy keksz amilyet akarsz (nekem vajas lett, mert az Aldiban kizárólag három kilós kiszerelésben kapható háztartási keksz, annyival meg mi a büdös francot csináljak)
- egy marék darabolt dió, esetünkben mandula
Az volt, hogy a lakótársam, aki már nem a lakótársam, mert elköltöztem a hétvégén, és már nincs lakótársam, a pókon kívül a sarokban, míg meg nem öltem, de megöltem. Meg van két növényem is, mert a többit mondtam, hogy vigyék el, mert tuti kinyírom őket, a maradék kettőt megpróbálom életben tartani. Esélytelen. Most így végiggondolva már egy hete járok ide takarítani, és még egyszer sem néztem rájuk sem. Aki a virágot szereti.. Szóval a volt lakótársam kedvence ez a süti, ezért kapott ilyet szülinapra, brutális. A süti. Mármint.
Fogsz egy jénait, vagy egy rézüstöt, vagy bármit és rárakod egy lábosra, amiben van kicsi víz, hogy gőz fölött össze tudd főzni az egész cuccot. Kezdetnek margarin meg a két tojás, aztán a porcukor, pudingporok, kakaó, főzd fél óráig. Addig pucold meg a mandulát, mert dió nem volt, mandula meg de, rohadt szívás, aztán aprítsd össze. A mandulapucolás rejtelmei egyébként úgy mennek, hogy forró vízbe hajítsd bele héjastul, és elvileg akkor egyszerűen csak kb. leesik róla a héja. A nyolcvan százalékával ez így is van, a maradék húsz százalékot meg kapargathatod a körmöddel, tök jó lesz.
Fél óra után mehet bele mandula, meg tördeld bele a kekszet, leginkább amennyit akarsz. Főzd még negyed órát, aztán borítsd bele egy folpackkal alaposan kibélelt őzgerinc formába. Hűtsd le, aztán mélyhűtő, nálunk az nem annyira működött, ezért puha maradt viszonylag, de azért még szeletelhető. Ha a tiéd működik, egy fokkal hatékonyabb leszel.
Utóiratként megjegyezném, hogy ha valaki használt már Karancs márkájú viszonylag régi gázsütőt, és vannak vicces megosztani való tapasztalai, akkor ne habozzon elárulni nekem.
