A vonatozás jó, a vonatozás izgalmas, kényelmes, álmosító, monoton zajban lehet kibámulni az ablakon és nézni ahogy a napfény átsüt a fák között, gondolattalanul süllyedni egyre mélyebben az ülésbe. Egész életemben buszoztam, csak hogy értsétek. Főleg akkor jó vonatozni, ha ritkán látott barátnőhöz megy az ember átbeszélgetni órákat, rosé fröccsök mellett a Fő Téren, zenével meg lángos illattal, meg karamella és két méteres óriáskígyó gumicukor árussal a háta mögött. Hogy hoztam-e az Ivánnak óriáskígyó gumicukrot, azt kérditek?

Azóta már réges-régen meg is ette az egész óriáskígyó gumicukrot, csak valamiért nem működik a munkahelyemről a blogolás, ami miatt nem vagyok nagyon boldog. Így lehet, hogy ezentúl akár egy egész napos csúszással fogtok értesülni az ilyen nagy horderejű eseményekről, amik történnek velünk. Például a lábkörmöm is kilakkoztam ám hétfőn, csak hogy érezzem, hogy velem van az erő, mert ha én egyszer elhatározom, akkor punktum, vagy úgy lesz, vagy nem. Holnap még lemegyünk a Balatonra, úgy az ország kilencvennyolc százalékával együtt, én leszek a fekete bikinis lány, gyertek oda nyugodtan. Lesz nálam alkoholos filc, simán aláírom bárki fenekére, hogy Zenóbia.