Azt hiszem, én vagyok a világ legszerencsésebb lánya, annyira boldog volt a boldogszülinap. Borzasztó sok dolgot kaptam, hát igen, én rettentően boldog vagyok attól is, ha kapok valamit, hát még ha sok mindent. Lett nekem gyönyörűséges karkötőm az Ivántól, majdnem leestem az erkélyről, mikor kinyitottam a dobozt, ilyen aztakurvadeszép és tejóégeznemnormális érzés volt, meg mellé még könyvet és dörmi mackókat, ebből is látszik, hogy ismer engem a férjem. Kaptam a Piéktől, akik egyre jobban gömbölyödnek, brifkót, már meg is sétáltattam a cukrászdáig meg vissza, mert hoztam a kollegáknak sütit. Emiatt mákos guba tortát ebédeltem, ami azt jelenti, hogy a mai napom is boldog nap, nem is lehetne így már másmilyen. Lett nekem nagy dög fekete táskám, szakadt farmerem, pulcsim, pólóm, rövidnadrágom, természetesen egy kivételével az összes szürke, hát milyen lenne, na. Fülbevalóm, négy is, egy cseresznyés is az Iván kedvéért, nehéz volt meggyőzni, mert van neki színe. Így már mindig van cseresznyém, amikor csak akarom. Ez azért sem hátrány, mert ma reggelire is hoztam cserkót, de egy az egyben kihajítottam a picsába, mert tele volt kukaccal, francba. Mennyirenagyoncukimár sütemény fülbevalót is kaptam, azzal az ötlettel, hogy ha majd egyszer fotót is adok a blogomhoz, akkor ez legyen rajtam, ez így lesz, megígérem. Úgy hetven felé vannak ilyen terveim, hogy feltegyek egy képet, lesz rajtam sütis fülbevaló, meg lóg majd a bagó a számból.
Tegnap családi ebéd a családdal, húslevessel, sült pulykával, petrezselymes krumplival, sóskamártással, tűzijátékos tortával, meg gyertyával, kívántam is, naná. Úgy teljesüljön ez is, ahogy a 25. születésnapomon teljesült a kívánságom, bár akkor még a tűzijátékot is elfújtam, mert nem tudtam, hogy azt elvileg nem lehetne elfújni. Akkor azt kívántam, hogy ezzel a fiúval aki itt ül mellettem, egyszer az életben csókolózni akarok, miközben mögöttem álldogált az a fiú, akivel meg éppen együtt éltem. Aztán pár év múlva hozzámentem ahhoz a fiúhoz aki akkor ott ült mellettem, és azóta már csókolóztunk is. Szóval így valahogy teljesülhetnének a dolgok, továbbra is.
Délután a fűben feküdtünk hanyatt a kertben és az Iván meghempergetett, aztán feküdtünk csak tovább hanyatt és néztük a felhőket, meg fűlenyomatos lett a karunk meg a hátunk, és nagyon szerelmesek voltunk és boldogok, főleg én, mert az Iván folyton elhülyéskedte, mert romantikus lélek ő.
Most meg megyek és férjhez adom a Melisszát, majd helyszíni tudósítok a héten ha tudok. Úgy nézek ki mint egy málhás szamár, úgyhogy ha láttok egy nőt nagy dög fekete retiküllel a hátán, hálózsákkal a jobb vállán és nagy dög sporttáskával a balon, akkor az én vagyok, ne nevessetek össze, csak a hátam mögött.
