Nem véletlen, hogy ma reggel úgy döntöttem, a nagy büdös fenét fogok én felkelni hat előtt, hanem inkább alszom még másfél órát és jövök az Ivánnal kocsival. Egyrészt esik az eső, sötét van, nyirok van, hétfő reggel van, ennyi szerintem bőven elég indok, de ezen kívül még rosszakat is álmodtam egész éjjel. Amikor először felébredtem hajnalban, akkor valami süteményes dolog volt, arra nem emlékszem konkrétan, hogy mi volt benne a rémes, biztosan odaégettem vagy nem tudom, de iszonyú rossz érzéssel nézelődtem ki a paplan alól. A következő másfél órában pedig azt álmodtam, hogy én vagyok Harry Potter, aki a Frodót üldöző sötét lovag elől menekül, nagyon-nagyon rémülten, és halálfélelemmel eltelve. Most erre mit mondana Freud, kíváncsi lennék rá.

Hétvégén tényleg nem takarítottam egy szemet sem, és nagyjából arra is képes voltam, hogy leszarjam a terjengő porcicákat, meg elhullajtott hajszálaimat. Szombat este pedig az Ivánnak már nagyon mehetnékje volt, neki ha már egy napig nem megyünk sehova, akkor ettől problémái lesznek, pedig amúgy nem mondható hiperaktívnak egyáltalán, de lehet van valami rejtett klausztrofób hajlama, vagy ilyesmi. A mozit preferálta volna, én viszont nem voltam hajlandó kulturált kinézetet csinálni magamnak, azaz megválni a tréningtől, amiben simán elmegyek boltba meg minden, de moziba azért még én sem. Így más alternatívákkal álltam elő, amiket lehet szakadtan is művelni, ezekből pedig az autózzunk egy nagyot és hallgassunk közben régi cd-ket teljes hangerőn nyert. Autóztunk, süketültünk, felmentünk az első csókunk színhelyére, ahonnan le lehet látni az egész kivilágított városra, hát igen, giccses volt, de hát milyen is legyen egy igazi első csók? Röhögtünk, mert a nagy romantikázásban most erősen akadályozott a nagy tányér almás pite, amit szorongattam egész úton a kezemben, mert még az autózás előtt Iván szüleihez is beugrottunk, onnan pedig nem lehetett pite nélkül távozni. Mondtam is, hogy látod, anyád nem akarja, hogy megcsókolj! De azért megoldottuk, aztán haza, üvöltött közben a Bad Religion, meg ilyesmi zenék, erről meg a régi szép Wigwamos napokra gondoltam, aztán meg arra, hogy most már ez van, hogy ilyen zenéket csak az autóban hallgatok, miközben almás pitét szorongatok az ölemben. Ennek is megvan a maga varázsa egyébként.