Kezdetét vette a Nagyi-hét a villában, anyuék nyaralnak, így mi felügyelünk rá, meg ő is ránk. Eddig zökkenőmentesen zajlott a dolog. Közben rommá takarítottam magam, nem tudom mi tört rám. Az volt, hogy kitaláltam, hogy ablakot kéne pucolni, mert már nem látunk át rajtuk, meg különben is mindjárt itt a húsvét, és ez valami berögződés, hogy húsvétra tiszta ablak kell, hogy belásson a nyuszi, vagy mittudomén. Emiatt ugye ki kell mosni a függönyöket is, nekünk meg köcsög függönyeink vannak, amiket vasalni is kell. Miután ezzel végeztem, felfedeztem, hogy a besütő napban sokkal jobban látszik, hogy por van meg szöszök, és ablakpucolás közben összefröcsköltem a padlót is. Így aztán nekiláttam port törölgetni, még a szekrények tetejéről is, ami nagy dolog tőlem, mert az ugye nem látszik, az asztmára meg szarunk. Majd kiporszívóztam, és felvikszoltam a parkettát, hogy szép fényes legyen. Aztán rájöttem, hogy ez mind szép és jó, de a spájzban is rendszerezni kéne a dolgokat, meg a konyhaszekrényt is le kéne mosni, meg a sütőt is ki kéne pucolni, és akkor elkezdtem hangosan sikítozni meg verni magam a földhöz. Ennek sosem lesz vége, költözzünk ki a természetbe és lakjunk barlangban, vagy fákon, vagy valami.

Egy kis történet Nagyi kifogyhatatlan tárházából: Ica és az özvegyember 

Ica elég fiatal volt, és csinos, az meg nem annyira látszott elsőre, hogy nincsen neki esze. Az özvegyember meg első látásra lett szerelmes, el is vette gyorsan feleségül. Ica főzött neki paprikás krumplit, minden áldott nap. Nagyi meg is kérdezte tőle mikor látta, hogy te Ica mit főzöl ma az özvegyembernek? Ica mondta, paprikás krumplit. De Ica, hát mit szól az az ember, hogy mindig csak paprikás krumpli van? Ica vállat vont, eszi nem eszi, nem kap mást. Az özvegyember meg kidolgozta a belit, mert az ilyen rendes ember volt, nem úgy mint az Ica, aki nem érdemelte meg, mert folyton csak paprikás krumplit főzött neki. Szegény özvegyember.