Most nem azért mondom de már megint esik, ami azért is rohadt kiszúrás velem szemben, mert reggel még nem esett és így felvettem a szép világos színű cipellőmet, én hülye. De akkor most holnap már tényleg nem fog esni ugye? ugye?
A mai napnak végül is mindegy, mert délután meg megyek MR-eztetni a lábamat, irtó klassz lesz az is. Még jó, hogy nem fejlődött ki rendesen a klausztrofóbiám, hanem csak lelkem rejtett zugában kiabál, hogy nem akarok befeküdni egy csőbe! Persze azért én lelkesen befekszem kb. 40 percre, miközben még tűvel is fognak szurkálni, mert azt sem úszom meg soha. Ezek után még várok majd pár órát a kiértékelésre, amiben reméljük nagyon, hogy nem az fog szerepelni, hogy nőtt a lábamban a cumó, mert nem akarok műtétet. Ha figyelembe vesszük, hogy épp most próbálok leállni a szívgyógyszerről a két évvel ezelőtti műtét után, épp most próbálom kideríteni hogy a lábamat műteni kell-e egy jóindulatú daganat miatt vagy nem, és azt már sikeresen kiderítettem, hogy nem lehet fogszabályzóm, mert kiesne tőle az összes fogam, ez lehetne egy 80 éves ember blogja inkább, nem pedig egy 29 évesé. Remélhetőleg én előre letudom az összes ilyen kretén betegséget, és akkor vígan visszaszokok majd a dohányzásra és zsírt fogok enni cukorral, meg kólát is iszom majd kávéval. Pedig a kólát utálom, de akkor is inni fogom.
Iván meg lebukott, mert galád módon csak kihasznál. Tegnap sikerült úgy hazaérnünk, hogy pont a buszom mögött jött, emiatt egy megállóval előbb le is szedett róla, hogy onnan már autóval szállíthasson haza. Ennek nagyon örültünk mindketten, aztán bevallotta, hogy csak azért mert így kinyitom neki a kaput. Távirányítós kaput akarok.
Kornélia pedig mióta terhes rájött, hogy milyen klassz lenne bulizni egyet, és hogy a barna rizs spermaízű. Ezzel még kicsit dobott a mai napomon, mert azt eszek majd ebédre.
