Romantikus őszi estékre tök jó. Egyébként akkor is jó, ha nem romantikus, csak rohadtul palacsintát ennél. Amerikait. Pont. 

Ja, és közben az is történt, hogy hárommal előző posztban leírtam, hogy azt szeretném, ha egyszer a napi lelki hülyeség helyett azt tanácsolná a horoszkóp/szerencsesüti, hogy vegyek cipőt, és aztán a következő posztban megírtam, hogy trallala, azt írta a horoszkópom, hogy vegyek cipőt. Ott kifejeztem abbéli kívánságomat, hogy akkor már nyerhetnék a lottón is akár. Ma nyertem. Igaz, ezerháromszáz forintot, de mégis. Most azt szeretném mondani, hogy akkor már nyerhetnék a lottón, mondjuk százezer feletti összeget.* Köszi. Kell cipőre.

* Ez már egy két hetes poszt, jelezném, hogy azóta nyertem 11 ezret az ötös lottón. Elköltöttem cipőre. Alakul ez, alakul.  

Kivételesen időben kaptok posztot, hogy még megsüthessétek a hétvégi Halloween bulira, mert annyira jó fej vagyok. Mondjuk ha azt nézzük, hogy tavaly is megsütöttem, csak aztán legközelebb márciusban jutott eszembe, hogy jé, ehhez meg nem írtam receptet, de valljuk be, Húsvétra hülyén nézett volna ki. Most újragyártottam, tapasztalatokkal gazdagodva. Például, hogy az az igazán horrorisztikus, ha a véres körömágyat fekete "körömlakkal" tálalod, mint a rendes boszorkányokhoz illik. A hétvégén úgyis azt mondta nekem valaki, hogy simán megirigyelheti a hajamat bármelyik cigánylány, és ez vélhetően egy darabig így is marad, bár vannak olyan terveim, hogy egyszer még leszek rövid hajú, szőke, de az még úgy tíz év, kénytelenek lesztek addig is olvasni a blogot, nehogy lemaradjatok. Irtó macerás süti, készüljetek.  

A múltkor szerencsesütis doboz volt, és azt kívántam, hogy bárcsak az lett volna benne, hogy vegyél cipőt. A mai horoszkópom viszont ezt írja: "Ha egy Ikrek nem érzi jól magát a bőrében, akkor a leggyorsabban úgy segíthet ezen, ha foglalkozik egy kicsit a külsejével. Menjen fodrászhoz, vagy vegyen új ruhát!" Tádámm, legközelebb a lottón szeretnék nyerni. És nem, nem hiszek a horoszkópban, de minden reggel elolvasom, ez van, ez is egy hülyeségem. Bár ártalmatlan. Legalábbis ez.

Ja, és vettem ruhát, vettem cipőt, vettem kabátot, meg méregdrága testápolót egy cipő áráért kb., meg négy Stephen King könyvet, mert összeírtam, hogy hány könyve van összesen, és azokból mit nem olvastam még, és melyik nincs meg a polcon, és sürgősen csökkentenem kellett azt a listát. Holnap meg fogjuk magunkat a Lorettával, és ruhaselejtezős estét tartunk, hogy legyen hely az újaknak. Közben TLC-t nézünk majd, csak hogy tovább romboljam a képet, mert most nagyjából sikerült leírnom, hogy horoszkópot olvasok, folyton vásárolok, idióta valóságshowkat nézek, ebből le lehetne vonni, hogy vérbeli idióta vagyok. De nem. Csak néha.

A mai szerencsecsokis dobozban ez volt a jó tanács hülyéknek: "Légy hű magadhoz! Egész életedet vele kell leélned!". Sírok. Nincs rá értelmes magyarázatom, hogy mi a fenének vettem szerencsecsokis dobozkát, gondolom azért, mert vártam a kávéra pont, ez meg cuki volt, vagy mert hátha benne lesz az élet értelme. Benne volt. Nem mondhatjátok, hogy nem. Sokkal jobban örültem volna, ha az van benne, hogy - Ma menj, és vegyél egy cipőt! - egyszerű, kézzelfogható megoldás, nem lelki szarakodás, kérem, gyártsanak ilyeneket is. A légyhűmagadhoz projekt keretében arra jutottam, hogy ma bemegyek a nagyvárosba, és iszom egy pohár bort. Vagy kettőt. Szerintem kezdetnek megteszi.

Ezt meg baromira élveztem legyártani, főleg, hogy Petra is tevékenyen részt vett, igazán nagyon jó buli volt.   

Nem gondoltam volna régebben, hogy amíg nem nyerek a lottón saját cukrászdára valót, addig felcsapok jótékony célból sütni, de aztán az élet szerencsére produkálta a lehetőségeket. Most a Segítsüti segít nekem abban, hogy süthessek mások örömére is, amivel reményeim szerint a Mosoly Alapítványt gazdagítom majd, de nagyon! 

A segítsünk sütikkel dolognak az a lényege, hogy jó sok gasztroblogger süt egy-egy sütit, ti meg tudtok vadul licitálni a számotoka legszimpatikusabb darabra. Licitálni itt:  www.segitsuti.hu

Aki a legtöbbet szánja az adott sütire, az viszi egyrészt a sütit, másrészt az általa felajánlott összeget kapja a Mosoly Alapítvány. Három napig zajlik a licit, ma kezdődik, csütörtök délután négyig nyomhatjátok a gombokat.

 

Az Alapítvány ingyenes mese- és művészetterápiás foglalkozásokkal, valamint élményprogramokkal segíti a beteg és lelki traumát átélt gyerekek gyógyulását, bővebben itt olvashattok róluk: mosolyalapitvany.hu

 

Az általam felajánlott süti pedig ő:

 

Rég nem írtam, de hát annyira sok minden történt. Tényleg. 

Az előző két nagyon szép hosszú mondatot három napja írtam, azóta sem lett időm, és a dolgok jelen állása szerint soha többé nem is lesz. Szóval majd legközelebb mesélek, addig egyetek pitét, meg mákosgubát, vagy esetleg a kettőt egyben. Így kell csinálni:

Vagy még jobb, ha vasárnap kijöttök a Szimpla Piacra, mert akkor megcsinálom én nektek! Részletek itt:

Szimpla Vásárnap!

Az Auchanban van nyugdíjas-hétfő, meg családos-péntek, nekem ez egészen bizarr, de tudnám nekik javasolni, hogy legyen szingli-szerda is, amikor akciós mondjuk a vodka, ha már így benne vannak.

Nyár van. Csak azért írom le, mert hátha nektek nem tűnt fel. Emiatt elmegyek két hét szabadságra, mielőtt még kinyírok valakit, szépen lassan, de viszont nagyon kegyetlenül.  

A lényeg, a süti:  

Szabin voltam három napot, nem sütöttem semmit. Ma fogok, mert ezzel ellensúlyozom a sokkot, hogy be kellett jönnöm dolgozni, másrészt Natasánál kertibuli lesz, ami nem jöhet létre szárított paradicsomos rúd nélkül, mert az jól szívja a vodkát a kedvence. Negyven fok lesz a konyhában, úgy négy órát fogok ebben eltölteni, de próbálom úgy felfogni, mint méregtelenítést, vagy ilyesmi. Na ja. 

Szóval nem csináltam egyáltalán semmi hasznosat, azon kívül, hogy arra törekedtem, hogy nehogy csináljak bármi hasznosat. Sikerült. De megosztom veletek a titkot, hogy ha nagyon szeretnétek rasta hajat, akkor semmi mást nem kell tennetek, mint egy hétig a Velencei tóban fürdeni, és nem fésülködni mindeközben.

Vannak napok, amikor nem jó. Akkor sem, ha kaptál reggel ajándékcipőt, bár attól egy fokkal jobb. És amikor tudod, hogy este azért fogsz elkölteni egy csomó pénzt, mert az új ruha megoldás mindenre. Amúgy az is. Úgyhogy ennyit erről, menjetek és vegyetek cipőt, ha már ti nem kaptatok ajándékba, én meg veszek így is még egyet, mert megérdemlem.  

Viszont kaptam egy könyvet, ami könnyen lehet, hogy megoldja minden gondomat. Esténként odaállok majd fölé, felnyitom valahol, a lapok maguktól odapörögnek, amire épp szüksége van a megfeketedett lelkemnek, akkor majd mormolom magamban a hozzávalókat, miközben a hajam lobog a nem létező szélben, szikrát vet körülöttem a levegő, és egy pillanatra kimozdul a világ a helyéből. 

Jól vigyázzatok eztán a kóstolóval, amit viszek nektek.  

Tudom, nem írok túl sűrűn mostanában, ez vélhetően így is fog maradni még egy darabig, úgy nagyjából addig, míg valahogy nem sikerül megbuherálnom, hogy beérjem három óra alvással naponta. Dolgozom rajta. Tényleg. Az öt már ment egy darabig, úgyhogy van remény. Az mindig van.

Időközben született még egy unokahúgom, sziaEmese, Tiéd a világ! Kivételesen nem költöztem sehova az elmúlt hónapokban, mondjuk öt napra sátorba, volt koncerteken ugrálás, meg jéghideg vízben egy levegővel zuhanyzás, még meg tudom csinálni, annyira nem lehetek öreg mégsem (de). Abban az öt napban nem gondoltam semmire, úristendejóvolt! Forgácsolom szét magam szépen lassan, egy éve már, ideje ezt abbahagyni. 

Múlt héten megnéztük Natasával a Liza, a rókatündért, és úgy értem haza a moziból, hogy most azonnal leülök posztot írni, mert ihletem van, biztos a sok kinyírt pasi tette. Erre egy darab netem nem volt, amitől rohadt ideges lettem, aztán megláttam a romantikát a dologban, hogy írhatok én kézzel is, rendes papírra, a száz éves íróasztalomon. Még szakközépiskolában kielemezte egy grafológus az írásomat, normálisnak tűntem, attól eltekintve, hogy akik rendeskedveskiegyensúlyozott emberek, azoknak általában jobbra dőlnek a betűik, az enyémek meg egyértelműen balra. A pszichopata énem, az. Szóval végig kell menni a hosszú és rögös úton, a japán táncdalénekes (mellékállásban: halál) kinyír mellőled úgy 10-15 pasit,  a tizenhatodik annyira szerelmes lesz, hogy az sem zavarja, ha minden nap a fejére esik egy zongora. Megfelelő társkereső szöveget is kitaláltunk a'la Liza: Nem túl egyszerű, ámde sütni jól tudó nő keresi kedves (de nem túl) párját, társas kapcsolat céljából, aki semmiképpen nem rendelkezik BMX kerékpárral. Megfogtuk a lényeget, én érzem.

Mentünk a Weinidylle-re, hárman lányok, kicsit aggódtam is előtte, mert nem vagyok teljesen jól szocializálva, hogy négy nap, kizárólag lányok, sok lesz az. De végül nem lett sok, gyarapodtak a telefonomban a harminc év múlva is idézhető mondások, és sokszor annyira röhögtünk, hogy folyt a könnyünk. Igazi nagyon durván gondolkodásmentes hétvége volt, ez mennyire tud hiányozni, mert néha túlaggódok dolgokat. Amiket nem kéne. Csak ha már elkezded, nehéz abbahagyni. És hoztunk haza bort, nyilván, csak nem merem meginni, mert akkor elfogy (végiggondoltam ezt alaposan), és ezt a fajtát csak ott lehet kapni. Az élet nagy problémái.

Ja, és azt akartam felvezetni, hogy a hétvégére sütöttem ilyet, mert jót fog tenni a bor előtt, közben és után, és jót is tett, bár mi kevésbé cizelláltan szalonnás ropinak hívtuk.  

Szerintem, ne vegyetek fehér szekrényt, a tesómék most költöztek, és nekik van. Illetve, ha Nektek is hosszú fekete hajatok van, akkor ne csak sötét színű szőnyeget vegyetek, hanem a parketta is legyen mondjuk lehetőleg fekete. Meg leginkább minden. Vagy még az is jó megoldás, ha mindig csak este jöttök haza, amikor már sötét van. Az praktikus. Ez nálam be szokott válni, csak most kivételesen itthon voltam napközben, és mindenféle sokkok értek a napsütés miatt. Ezek a jövőre vonatkozó fantasztikusan sokrétű lelkivilágról tanúskodó tanácsaim.     

Újabb konyha, ami nem az enyém, újabb pite, az már úgyis rég volt, és mégiscsak nyitni kéne egy Zenóbia Pitézőt, majd valahogy megfogalmazom szépen a kívánságlistámon, hogy értsék, mert a múltkor is kívántam valamit és teljesült, de nem egészen olyan formában, ahogy én azt gondoltam valójában, szóval csak óvatosan. Bár nagyon sokat röhögtünk utána, az is tény. Szóval lassan megismerem itt a várost, vagy legalábbis a város összes konyháját, én leszek a lány, akinél mindig van két kocka vaj, csak úgy minden eshetőségre készen. 

Persze, már megint Brownie, de csak azért, mert sztem azzal lehet legjobban tesztelni az istentudjamilyenfokozatonsütő sütőket, bár letöltöttem googleból, hogy az egyes 160, a nyolcas 300, valaki mondja meg, mi a francot kell 300 fokon sütni. Szóval a Karancs működik, majd lehet adok már neki valami keresztnevet is, mások az autójukat, én majd a sütőmet, főleg, hogy autóm az pont nincs. Egyékbént az miért van, hogy amikor baromira rákészülök, hogy kiveszek egy nap szabit, csak azért, hogy az erkélyen olvassak rendes papírkönyvet, miközben kávét iszom, akkor reggel hatkor arra ébredek, hogy valami veszettül csipog. Mire magamhoz térek, nyilván elhallgat, hogy tíz perc múlva újrakezdje, és kiderül, hogy a főbérlőm otthagyta a telefonját a múltkor. Aztán egy óra múlva fel is hív, hogy ugye megvan a telefon. Meg. És még mindig csak hét óra, de nem adom fel, mert én márpedig délig alszom, aztán pont fél tízig, mikor felhívott apukám, és akkor tudtam, hogy valami szar van, és az is volt. Nem megyek többé szabadságra szerintem. A világ nem akarja.

Tisztára utazó cukrász lettem már, folyton más konyhájában sütöttem, de mindenki azt hazudta, hogy bejött a konyhabuli, úgyhogy innentől, ha netán szülinapra azt akarjátok adni valakinek, hogy Zenóbia koszolja össze a konyháját, hát, hajrá, felbérelhető vagyok. Mármint sütésre vagy gyilkolásra. Most már mondjuk van saját konyhám is, de ez nem akadályoz a csavargásban. Pont azon gondolkodom, hogy lassan (vagy inkább gyorsan) rám fér vagy két olyan nap, amikor egyszerűen csak otthon maradok és ücsörgök az erkélyen, miközben süt rám a nap, és nem szól hozzám egyáltalán senki, egy büdös szót sem. Cserébe nem akarok gondolni sem semmire, mármint tényleg semmire. Egyáltalán.

Ez meg brownie, mert viszonylag kevés kosszal jár, és hamar megvan, és a saját sütőmet is ilyesmivel fogom tesztelni, mondván, ezt nehéz elrontani. Bár ezt itt majdnem sikerült, mert az időzítő szart működni, mi meg közben nagyon dumáltunk, és nem tűnt fel, hogy simán eltelt a húsz perc helyett vagy negyven.   

Nem ússzátok meg most sem, az elejére úgyis mindig valami mélyenszántót (nem) kaptok a fantasztikus gondolataimból, ami most lehet, hogy csak annyi lesz, hogy: tavasz-Fröccsterasz-feltett lábak. Ott tartom majd a fogadóóráimat munka után, szóval ha ingerenciátok támad megkérdezni tőlem, hogy a nemtudommilyen sütihez komolyan hatvan deka cukor kell-e, vagy hogy szerintem mi a megoldás a lelki béke megtalálására, akkor ne fogjátok vissza magatokat. Az elsőre fogok tudni válaszolni, igen, pont annyi. A másodikra teljesen esélytelen, de legalább lesz min röhögni. Tegnap amúgy sztem enyhe mérgezést kaptam némi tüdőtágulással keveredve, mert szétspricceltem egy flakon hideg zsíroldót a leendő konyhámban. Mivel közben sík ideg voltam, hogy ez milyen rohadt büdös és mar és nem kéne belélegezni, de hogy lehet levegővétel nélkül takarítani, és a gumikesztyűt is utálom, de körmöm már így sincs, ezért néha kirohantam friss levegőért az erkélyre. Ha már ott voltam, rá is gyújtottam, mert ugye ideges, és a tüdőmnek meg már úgyis mindegy alapon, mert annyira intelligens vagyok és tudok magamra vigyázni. Na ja.  

Azt már mondtam, hogy városi lány lettem, időlegesen VII. kerület, majdnem leírtam az utcát is, de aztán mert okos lány vagyok, eszembe jutott, hogy az internet veszélyes és mi van, ha ott fognak sorakozni a perverz sütiimádók, akik vagy azzal fenyegetnek, kést szorítva a nyakamhoz, hogy azonnal süssek nekik valamit, vagy csak simán elvágják egyből a torkomat, mert szerintük az emberiség ellensége vagyok a hülye blogommal. Két hét múlva másik kerületbe költözöm viszont, remélhetőleg aztán jó ideig sehova, mert már így is pánik. Tudom, az emberek többsége már költözött életében egy párszor, és nagy részük túlélte, csak hát én voltam az a lány, aki nem bírja a változásokat, mert az stresszes, és fél a pókoktól, és fél a sötétben egyedül, erre most csomó változás, remélhetőleg nem túl sok és nem túl nagy pókok, amiket egyedül kell majd megölnöm, és éjjel vélhetően sötét is lesz, legalábbis az eddig tendenciából kiindulva, nekem meg úgy kell majd aludnom. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha kijön a hülye szívbajom, akkor azt is nekem kell megoldani, de biztosan erős lány leszek, mert úgy hírlik az vagyok, bár néha volt olyan érzésem mostanában, hogy ha még valaki azt mondja bele az arcomba, hogy de te olyan erős vagy, annak beverem a fejét a betonba. Amúgy meg igen, persze, és majd ha nem tudok aludni, sütök valami pitét, vagy akármit, ti meg azzal csak jól jártok. Vagy átállok a horror sztorikra, és akkor aztán tuti nem alszom soha többé. Csak nappal. Szóval ez itt egy keksz. Finom.:  

Mert miért ne lehetne palacsinta, és miért ne pont szombaton ebédre, amikor február van, és a rohadék február utolsó napja, és nem is nekem kellett megsütni, hanem megsütötte nekem a Loretta, csak ennem kellett és fényképeznem, és feltaláltuk azt a remek módszert a nomakeup fotók javítására, nem mintha rászorulnánk, hogy fekete-fehér, az úgyis olyan művészi, meg sejtelmes, ugye. Előtte nap voltam Anna and the Barbies koncerten Natasával, hát. Elég jó volt, rekedtre énekeltem magam, az határozottan felüdítő, mikor úgy lehet üvöltve énekelni, hogy nem hallatszik, hogy rettenetes hangom van. Ez is lesz még egy előnye az egyedül élésnek, énekelhetek bátran, mondjuk az pont ma jutott eszembe, hogy szerintem az lesz, hogy majd a sütisütésnél tuti elvágom az ujjam nagyon, amikor mondjuk a szárított paradicsomot aprítom a nagykéssel, és senki nem lesz ott, aki szorítókötést rögtönöz rá nekem rögtöndeazonnal, így aztán majd elvérzek a konyha padlóján, vagy esetleg amikor veszem ki a konyharuhával a tepsit, akkor az majd felgyullad, és leég miattam egy egész lakótömb. Remek lesz. Ne költözzetek szerintem a szomszédba. Szép hosszú mondatokat írtam most így visszaolvasva, de ez már így marad, éljétek túl.

Egy egész napja nem szóltam senkihez, a pizzafutáron és Peggy*-n kívül rohadt jó volt amúgy. Ide most akartam valami mélyenszántó értekezést írni arról, hogy ez alatt az egy nap alatt megaláltam a megoldást a világ problémáira, de legfőképp az enyémekre, mert ugye az empátia hiánya. De egyrészt nem találtam meg, másrészt pont most hívott Réka, hogy húzzunk el a Gongba, mert neki sincs csak két darab agysejtje, azt meg már minek tartogassuk, úgyhogy most lelépek, sziasztok. Süssetek ilyet: