Zenóbia

Zenóbia

mégiscsak

2018. augusztus 15. - Zenóbia

nahát, még emlékszem a belépési jelszavamra, ez már önmagában óriási teljesítmény, tekintve, hogy egyik nap megörültem annak, hogy rájöttem, hogy sokkal jobban hallom a tévét, ha leszedem a fülemről a fejemre tekert törülközőt. Az érdi textilbőr kanapén fekve írtam, ami az évek alatt amíg nem laktam itthon enyhén szétfoszlott, így most a pléddel letakarós prosztó megoldás maradt míg nem lesz pénzem új kanapéra, majd lesz, ha nem veszek folyton cipőket.

Az újabb költözés során kiderült, hogy az átlagosnál többször fordul elő velem, hogy megveszek egy könyvet, aztán teljes lelkesedéssel megveszem még egyszer, és hónapok telnek el, mire felfedezem a könyvespolcot hosszan szuggerálva, hogy a második polcon is ott van, és nahát, a negyediken is. Szeretem amikor úgy olvasok megint, mint tizenévesen, semmi másra nem gondolva, csak a történetre, egyik könyvet a másik után véve le a polcról. Kiválogattam iszonyú sok könyvet most, mert nagyjából feleannyi bútort szeretnék a lakásba, mint ami volt benne, és hát nem fér, próbálom azt megtartani amit tényleg, és próbálom ezentúl azt megvenni, amit tényleg. (azóta vettem hat könyvet és egy könyvespolcot pillanatnyi kétség nélkül) 

_20180815_161722.JPG

*nagyjából így, kivéve a pasit a háttérben, őt Loretta játszotta, tulajdonképpen bármiféle szelektálást vállalunk

Kamaszkoromban a rettenetes mennyiségű Stephen King mellett elolvastam az összes Danielle Steelt is, a hasadt személyiségem lehet az oka. Azokat csak bedobozolom, de nem vagyok hajlandó megválni tőlük, mert annyit poénkodtam azon, hogy majd nyugdíjas koromban ha egyedül ücsörgök a csipketerítős fotelemben és szívom a szipkás cigarettámat vodkát kortyolgatva, akkor majd biztosan azokat fogom újraolvasni, hogy most nem merem őket felgyújtani, mert mi van ha tényleg, bassza meg. Az utóbbi pár évben kimaradt a jófajta olvasás, mert egyszerűen minden időmet elvette a munka, valamint a következő tinder randi, általában inkább King szerűre sikeredtek, mint Steel szerűre, valljuk be. Mondjuk nem tudom, melyik a rémisztőbb.

Az újabb költözésnek nagyrészt az erkély volt az oka, és a fenyőfák amire rálátok. Meg persze az is, ami valójában ugyanaz, hogy lecsengett a mindennapmennikellvalahova, próbáljuk meg ezt nem az öregedésnek betudni, bár legutóbb már drága arckrémet vettem, mert az biztosan jobban hat, meg mert tükör van a kupakján

Zenóbia a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr9214129149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása