A sorozat ami épp megváltoztatja az életemet, jól van na, hadd legyek már teátrális, pedig egyre csak gyarapszik a polcomon. A legjobb az egészben pedig az, hogy az Iván már az előtt tudta, hogy üres a lelkem nélkülük, mielőtt még leírtam volna, és azóta naponta vagy kétszer azt veszem észre, hogy nő a kupac a polcomon. Mi kellhet még ennél több, így két évnyi házasság után, mint a bizonyosság, hogy a másik mennyire ismer, és mennyire elfogadja a baromságaimat. Azért arra megkért, hogy rendben van, hogy ennyire lelkesedem ezért a könyvért, meg odavagyok meg minden, de lehetőleg a rajongásom álljon meg a sütiknél, és ne terjedjen tovább a gyilkosságokra. Mintha olyan lennék. Ugyan-ugyan. Két éve ilyenkor már itt lógott a szekrényen a menyasszonyi ruhám.
Az első süti már elkészült, ne gondoljátok, hogy nem vagyok buzgómócsing. Hamarosan felkerül.