Lehet, hogy nem kéne elkiabálnom, mert végül is még előttünk egy egész nap, de nagyi meglepett a héten. Egyszer sem akart meghalni, világgá menni, felkötni magát, alapvetően jó kedve volt, semmi zokogás, semmi hiszti. Gyanítom, hogy nem vagyok elég jó közönség, így aztán…

A tegnapi nap legjobb része az volt, amikor mondtam a Lorettának, hogy ugorjunk már be a Tezenisbe zokniért, aztán azt nem vettem, de szoknyát, blúzt és még egy pánt nélküli felsőt azt igen. A háromból csak kettő szürke, ha lassan is, de fejlődök. Mire hazaértem, nagyi…