Valamelyik este pedig hazafelé a kocsiban az alábbi bejegyzést írtam meg gondolatban, de aztán elmúlt:

"A fasz kivan ezzel, hogy gondoljuk ezt már végig, itt vagyok harminc évesen, van egy daganat az egyik lábamban, igaz, jóindulatú egy szavam sem lehet, és csak néha fáj, azt is már megszoktam, viszont nem hajlik jól, emiatt sosem leszek magas sarkúban vonagló hosszúcombú nő, de hát ez esetben legalább nem csal a látszat, mert hogy rövidek valóban. Aztán szívbeteg vagyok, ami miatt tizenpár éve gyógyszereken élek, műtöttek is de minek, néha elvisz a mentő, de megint csak egy szavam sem lehet, mert most úgy tűnik megint rendeződött a helyzet. Most meg már egy ideje fenyegeti a veszély a fogaimat, de most el is érte őket, fizethetünk ki egy több százezres műtétet, hogy feltöltsék gipsszel a gyér csontomat, hogy legyen ami tartsa a fogaimat még egy pár évig a helyükön. Negyven éves koromra gondolom megtámad a pestis. A kurva, rohadt életbe."

Aztán ez elmúlt, mert nem ismétlem magam, de mégis, ez van, lépjünk túl és tovább. Mindenesetre akit érdekel a parodontológia illetve szintén heveny fogágy betegségben szenved, az követheti majd a blogon a dolgot, be fogok számolni a kezelésekről meg minden. Eközben próbálom nem azt érezni, hogy ez milyen kínos, mert biztosan azt hiszik majd, hogy nem mostam még soha életemben fogat, mit csodálkozok ha ki akarnak hullani, nyilván egy igénytelen, folyton hagymaszagú nő lehetek, aki spórol a fogkrémen. Nos, ez nem így van, ezt nagyitól kaptam, akinek már húsz évesen műfoga volt, ami belekerült akkor két tehén árába, szóval ha jól végiggondoljuk az árak nagyjából hasonlóak voltak akkor is fogügyben.

Az Iván meg még nem volt húsz éves, mikor megműtötték gerinc-sérvvel, szóval amikor előadja az elméletét, hogy mennyivel egyszerűbb volt régen mert a gyengéket megették az oroszlánok és le volt a gond, akkor hangosan harsogva szoktunk összeröhögni.