Eddig tartottak az elmélkedős reggeli sétáim a Moszkváról, két fokban illetve alatta már nem mókás ez egyáltalán, szóval legközelebb amikor kibújnak a hóvirágok, akkor lesz reggeli elmélkedés. Ezzel párhuzamosan nagyon elkezdtem vágyni egy teásdobozra, mármint olyanra amibe szépen be lehet pászítani a külünböző filtereket különböző fakkokba, meg egy 3-4 decis szép bögrére is, amibe lógathatom a szépen beillesztgetett filtereimet. Úgy értem, hogy nem most akarok teázásba kezdeni, mert évek óta egyfolytában negyven fokban is teázom, és poharunk is van otthon, meg bögrénk is, de az nem olyan. Ezek azért nem olyan nagy kívánságok ugye? Vannak ám nagyobbak is, de ezt tán hagyjuk most.

És ma kaptam a főnökömtől karácsonyfás kitűzőt, amit be lehet állítani, hogy piros fényekkel villódzon is, hát kell ennél több, de most tényleg?! Mert igen, én vagyok az a lány, aki imádja a karácsonyt, engem nem zavar, hogy a boltokban ilyenkor már simán a jingle bells szól meg a kiskarácsony, sőt, örülök neki és bárgyú mosollyal az arcomon nézelődök, megtapogatom az idétlen mécsestartókat, álmodozom a díszek előtt, de nem veszek mert már tavaly sem fért fel mind a fára, de azért majd egyet-kettőt úgyis, szóval engem irritálóan boldoggá tesz ez az egész. Undorító mi?