Megint az esküvővel álmodtam, mi mással. Menyasszonyi ruhában menekültem fejvesztve egy hatalmas anakonda elől. A megfejtés elég egyszerű lenne abban az esetben, ha ártatlan szűz lányként mennék férjhez,(óh, jajj, mekkora kígyó) így azonban valószínűleg a reggeli közben nézett mese az indiánokról akik egy marha nagy anakondával küzdöttek, hagyott mély nyomot bennem. Volt egy ilyen horror film valamikor, ugye? Mármint nem indiános hanem valami kígyó megnőtt a csatornában és berántotta a budiból az embereket, vagy ilyesmi.

A pénteki esőzés sikeresen elöntötte a pincénket, harminc centi mélyen állt benne a víz, így aztán az első másfél órában hevenyészett gátat építettünk, és söpörtük iszonyúan a vizet,a következő másfél órában pedig vödörrel hordtuk ki, adogattuk egymásnak a lépcsőn felfelé mint a rendes szervezett munkásokhoz illik. Másnap nagytakarítást rendeztem, de az ablakokon még mindig nem látni ki, csak ha kinyitjuk őket, de azt majd két hét múlva. Szoliban is voltam, nyolc percig, na jó csak hétig, mert egyet kint töltöttem mert rám tört a pánik hogy mi van ha nem tudok kijönni, és egy rohadt molylepke is nekiütközött a lábamnak folyton, és ettől is, és akkor kijöttem, és kiderült, hogy ezek szerint ki tudok jönni, így aztán visszamentem, miután kicsit lehiggasztottam a heves szívdobogásomat. Ennyi izgalom, és nem ért semmit, egy icipici pirulás sem lett rajtam sehol sem. A molylepke azért is volt tök szar, mert ugye nem lehet kinyitni az embernek a szemét, de mikor érzed, hogy valami hozzád ütődik, és ráadásul bugyi sincs rajtad, hát nem túl jó érzés, mi van ha az anakonda.

Iván meg garázst épített a Pivel meg Apuval egész nap és tegnap is, ezért már annyira fáradt ő is, hogy szerintem ma este már csak nézünk egymásra csendesen, esetleg néha fület morzsolgatunk vagy valami. Viszont amíg garázst épített, büntetlenül nézhettem a Gillian McKeith fogyókúrás műsorát a life networkon, megint volt benne műanyag dobozban kaki, amit jól megtanulmányoztak maszkkal az arcukon, és ecsetelte, hogy milyen alakúnak és állagúnak is kellene lennie. Nem is értem, mi baja vele Ivánnak.

Ja, kilakkoztam a körmöm sötét kékre, most azon gondolkodom, hogy vajon ordenáré randa-e tényleg, vagy csak úgy látom. Valamelyik nap is volt egy ilyen, hogy felvettem egy szandált amit kaptam valahonnan, és aztán egész nap ahányszor lenéztem a lábamra, felszisszentem, hogy te atyaúristen de csúnya ez a cipő, és emiatt meg alig bírtam máshova nézni, szóval az egész nap egy nagy sziszegés volt, a Loretta meg folyton kiröhögött. Többet mondjuk nem fogom felvenni. Ezt viszont én már le nem mosom, szóval pár napig így maradok, a szürke ruháimhoz mondjuk megy.