Egy héten belül másodszor néztem meg a Dressmaker-t, összesen nem tudom hányszor láttam, de így vagyok én ezzel, milliószor újraolvasok könyveket, ugyanazt a zenét hallgatom hetekig, és most újra és újra megnézem Kate Winsletet, ahogy gyönyörűséges bosszút áll a szülővárosán. A könyvet is megvettem, mert ha a film belém ette magát, akkor a könyvre is hirtelen égető szükségem lett. Évértékelést kéne írni, ezt szoktak ilyenkor. Az előző évet viszonylag röviden és tömören tudnám jellemezni, nem volt egy csillámló sikertörténet. Valószínűleg 2016 év végén túl sokszor koccintottunk arra, hogy 2017-ben milyen fantasztikusan csodálatos dolgok fognak velünk megesni, ez lehetett a hiba. Idén kínosan vigyázok rá, hogy koccintásnál ne mondjak semmi lényegeset, lehetőleg egyáltalán semmit, esetleg mosolygok, abból nem lehet baj.
Loretta múltkor felolvasta az idei horoszkópomat, tavaly férjhez kellett volna mennem újra, ezt buktuk, idénre azt írja, hogy sosem látott erotikus élményekben lesz részem egy könyvelővel, akivel vigyáznom kell, mert a sosem látott erotikus élmények annyire el fogják venni az eszem, hogy lenyúlja az összes pénzem. Egyrészt az idei horoszkóp író rájött, hogy nem divat a romantika, még nem döntöttem el, hogy egyetértek-e teljes mértékben, másrészt a könyvelőnek innen is üzenem, hogy amennyiben a pénzemre pályázik, hát, nem tudom, olvasson vissza pár bejegyzést ahol a vásárlásról írok.
Túl sok főnököm volt tavaly (lehet, hogy valójában mi vagyunk elviselhetetlenek), és néha már úgy mentem be a gyárba, hogy görcsbe rándult a gyomrom, éjszakánként felriadtam, hogy úristen ezt megcsináltam, vagy nem csináltam meg, és ha megcsináltam, akkor vajon jól, vagy teljesen elcsesztem. Szétcsúszás, ezt például nagyon remélem, hogy tényleg lehet kicsit jobb, mert kitartó lány vagyok még mindig. Tizenöt éve dolgozom itt, át is vettem a jubileumi műanyag plakettet, a fényképen pontosan úgy nézek ki, mint aki tizenöt éve itt dolgozik, csak nem úgy, mintha huszonegy évesen, hanem mintha harminc évesen kezdtem volna. Túl erősek voltak a fények. Úgyhogy maradnék még egy kicsit, mármint még mindig nem hívtak fel sehonnan, hogy gyere írj nekünk cikkeket, mert akkor azonnal kirúgatom magam, de egyébként már annak is marhára örülnék, ha ide többet írnék.
2017-ben inkább a külsődleges változásokban voltam hatékonyabb (mint az életben), lassan profilképet kéne cserélnem a facebookon, haha, de magamon kívül a lakást is átrendeztem egy szép téli estén, jó ötletnek tűnt fél tízkor nekiállni bútorokat tologatni, kívülről nézve nem tudom mennyire tűntem volna zakkantnak, én mindenesetre élveztem. Most már az ágy is jó helyen van, vettem rá új ágytakarót, meg szőrös díszpárnákat, és a babzsák fotel is olyan helyen van, hogy a legjobb belefészkelődve nézni a tévét. Az egyedül élés előnyei, hogy azt viszont senki nem látja, hogyan mászok ki belőle.
A nem túl sikeresről írhatnék bővebben is, de nem fogok. Nevethettem volna többet és törvénytelenebbül.
