Persze, hogy megnéztem az AZ-t. Kétszer. Szerencsére kétszer, mert elsőre egyáltalán nem tudtam odafigyelni, végig az járt a fejemben, hogy menjünk már innen és azonnal adjon a kezembe valaki egy pohár bort, aztán mojito lett belőle, de legalább kettő. A mozi előtt sikerült begyűjtenem egy olyan délutánt, ami nem életem legjobb délutánja volt, de akkor még próbáltam magam meggyőzni, hogy lehetne rosszabb is. Azóta mondjuk töröltem a happn-t, mondjuk a tindert is, de azt egyéb elgondolkodtató okok miatt. A happn nekem már túl bizarr, nem igazán akarom tudni, hogy tegyük fel Kristóffal a héten már huszonhatodjára futottam össze, jelenleg épp ötven méteren belül tartózkodik, és akkor lábujjhegyen odamegyek az ablakhoz és diszkréten leengedem a redőnyt.  Térjünk vissza a filmhez, mert időközben egy csomó minden eszembe jutott még ami elgondolkodtató, de a film volt előbb, és legalább az időrendhez tartsam magam, ha már máshoz nem. Szóval másodjára viszont imádtam, a rémisztő részek nem hagytak mély nyomot, de a többi miatt bármikor újranézném, sikerült olyan gyerekszínészeket találni, akik miatt egyetlen pillanatra sem éreztem magam kínosan, és visszaadták az érzést, hogy csak hinni kell és nem felnőni, és amíg tudsz törvénytelenül nevetni, addig nem győz a gonosz. Egyik nap, amíg ültem a fodrásznál és vártam, hogy hasson a festék, beleolvastam megint a könyvbe, és az ilyen mondatok miatt olvasom újra és újra: „mindnyájan elfelejtettétek, hogyan állítsátok a feje tetejére a sikoltásaitokat”.  

Valamelyik nap az irodában selejtezős napot tartottunk, mert valójában az egyik szekrényben nem mappákat tartunk, hanem az elmúlt pár év cuccait amiket nem volt kedvünk hazavinni. Cipők, mert magassarkút nagyrészt már csak bent hordunk, könyvek, borok, pulóverek, amik nem kellettek aznap, mert meleg lett, még hajfestéshez is volt minden, mert biztosan egyszer az volt, hogy majd este a Lorettánál festünk, de aztán közbejött valami, és a hajfestőecset is beköltözött a szekrénybe, a termosz mellé, amit egyszer a cégtől kaptunk, na nekem például a termosz egy teljesen érthetetlen dolog, villanykörte is van, többféle, és az egyik súlyzóm, mert mire a másik felét hazacipeltem, rájöttem, hogy hát ez kurva nehéz, úgyhogy az egyik ott maradt, kalapács is van, hajlakk, bögre a rágravírozott nevünkkel, számomra szintén értelmezhetetlen. A könyvek között ott volt az "AZ" általam rongyosra olvasott húsz évvel ezelőtti kiadása, konkrétan cafatokban van, egyetlen pillanatra elgondolkodtam, hogy ki kéne dobni, de csak egyetlen pillanatra, aztán rájöttem, hogy nem tehetek ilyet, amikor konkrét bizonyítékom van rá, hogy tényleg képes vagyok rongyosra olvasni egy könyvet, majd egyszer vitrinben fogom tartani és mutogatom a vacsoravendégeknek, miközben kortyolgatjuk jeges falú pohárból a martinit, rágcsáljuk az olívabogyót, és ilyeneket mondunk elgondolkodva, hogy óh, milyen fiatalok voltunk még akkoriban.

Az idő múlásáról annyit, hogy ma a gyárban sikerült az összes asztali telefonon egy órával visszaállítani az időt, végül is egy hét múlva úgyis, így van idő felkészülni lelkileg azoknak akik utálják, én szeretni fogom, a hideg csak sötétben működik elviselhetően.