úristen, nem írtam egy hónapja, pedig minden nap eszembe jut valami töredék, hogy ezt majd beleírom a blogba, aztán nem. Itt leszögezném, hogy ha jövőre mégis elmegyek egy Halloween buliba, akkor Morticia Addams leszek egy napra, imádni fogom. Egyszer voltam farsangi bulin felnőtt fejjel, nem mondom el, hogy fehér ruhában, rózsaszín angyalszárnyakkal jelentem meg, mert úgysem hinnétek el. Meg én sem. Valamelyik nap este, amikor véletlen otthon voltam, néztem a Story4-en Poirot kalandjait, közben a kötött kardigánomban a narancssárga fotelemben ülve vagdostam félbe a kis szívgyógyszereimet, azon elmélkedtem, hogy egy rendesebb nyugdíjas most sírva röhögne rajtam, úgyhogy átállítottam a tinderen a korhatárt hetvenötre. Nem. Bár a Szabad Földben is mindig elolvassuk a társkereső hirdetéseket, a legtöbb úgy kezdődik, hogy káros szenvedélyektől mentes, ennyit a tanyára költözésről (fogalmunk sincs, miért mi kapjuk meg mindig a Szabad Földet olvasásra, de nem merjük megkérdezni). A hétvégén jártam a város összes pontján szerintem, plusz még Érden is, ezt eléggé szoktam utálni, ha ilyen zsúfolt, de most valahogy szerettem. Eszembe jutottak helyekről emberek, akiket ismertem, de már nem, és milyen fura, hogy van egy-két olyan régebbi pillanat, ami még mindig úgy van bennem, hogy ott és akkor nem azt kellett volna tennem, vagy mondanom, hanem pontosan az ellenkezőjét annak, amit végül mégis, és ezt ráadásul közben is tudtam. Nyilván nem egyedi a jelenség, legalábbis a barátaim ezt hazudják, de annyira szeretném remélni, hogy ebben is lehet változni.
Vasárnap megnéztük a Bárányok hallgatnak-ot a Bem moziban, a Bem moziba fura figurák járnak. Szimpatikusan furák, de furák. Hazafelé a Nyugatitól, igaz, hogy nem a körúton mentem, hanem kis utcákon, de nem találkoztam egyetlen emberrel sem. Tényleg. Sötét volt, fújt a szél, és ha akkor valaki megkér, hogy segítsek neki a fotelt betolni a furgon hátuljába, valószínűleg ott halok meg egyből, aztán küzdhet egyedül a fotellel.
Csak hogy referáljak szánalmas változtatási kísérleteimről, az almák megaszalódtak az ablakban, azóta hoztam újakat, kíváncsian várjuk mind, hogy mi fog történni. A séta marad a hidegben is, reggel még mindig az erkélyen iszom a kávét, ebből lehet következtetni rá, hogy vettem-e már két tonna nikotin tapaszt, viszont, azóta tényleg főztem. Többször. Zöldségeket is ettem. Mindent nem lehet egyszerre, ekkora sokkra ki tudja, hogyan reagálnék.
