Zenóbia

Zenóbia

Színezőkönyv

2016. május 11. - Zenóbia

Rájöttem, hogy azért is kell írnom, mert ha nincs semmi kreatív dolog az életemben, akkor meg fogok bolondulni, és aznap, amikor elkezdtem érdeklődve olvasni egy cikket a felnőtteknek készült színezőkönyvekről, na, akkor döbbentem rá, hogy kurva gyorsan kell írnom megint egy posztot, szóljon az bármiről, akár arról, hogy néha vannak hetek, amikor az okoz földöntúli örömöt, hogy jé, időben hazaértem ahhoz, hogy tudjak egyet mosni. Rettenet. Itt nem lehet éjjel mosni, mert ha beindítanám éjfélkor A gépet, elég valószínűnek tartom, hogy a másnapi Blikk megírná, hogy a csendes társasház nyugdíjasai baltával feldarabolták K. Zenóbiát, aki így már sosem tudja meg, mit tartogatott még számára a sors. Egyébként a fehér Converse-ből nem jön ki a repceföld/fűfolt. 

Túl sok ruhám van. Úgy két hete találkoztam Lillával, akivel hat éves korunk óta vagyunk barátok, csak az utóbbi években kicsit ritkábban, úgy fél évente tudunk összefutni, mert egyrészt távolság, másrészt épp más szakaszban az életünk. De nekem az annyira megnyugtató, hogy amikor beültem a kocsiba és elmentünk ruhát venni (hátna), akkor egy icipici pillanatig sem éreztem, hogy vissza kell rázódni, mert nem kellett. Azzal indítottam, hogy mivel az elmúlt egy évben jó párszor gondoltam úgy, hogy vásárlással megoldom az életet, most lehetőleg ne vegyek semmit, csak esetleg olyat, amibe iszonyúan beleszeretek. Aha. Úgy tíz dologba szerettem bele nagyon, többek között olthatatlan vágyat éreztem egy boyfriend farmer után, rejtély. Ha egyszer abban megyek el egy első randira, és utána még lesz második, akkor megfogtam az isten lábát, az tuti. Vagy egy perverzét. Lilláék nemsokára birtokba veszik a lakásomat, amit én jelenleg nem használok, és ez jó dolog, mert szeretem azt a lakást, és most megint szeretve lesz, bár azt még nem sejtik, hogy milyen hatást fognak gyakorolni a lelkivilágukra a hihetetlen színekre festett falak. Imádtam egyébként, de már nem hiszem, hogy a zöld konyha mellé bedobnék egy narancssárga/napsárga nappalit, ellenben lenne sok fehér és néhol valami kevésbé rikító szín. A faltól falig, padlótól plafonig könyvespolc viszont még mindig szerepel az álmaimban, annak a falnak a színén pl. nem kéne sokat gondolkodni, tisztára hasznos ötlet. 

Ja, és képzeljétek, a tavalyi növények, amik kint voltak az erkélyen (még mindig nem tudom a nevüket), viszont kint is hagytam őket egész télen, mert khmm.. leszartam, hogy elfagynak-e, majd veszek másikat, szóval ők nem olyan gonoszak mint én, és túléltek, és burjánzanak meg minden. Ígérem, idén télen nem bánok így velük. Ezt majd valaki dörgölje az orrom alá úgy november elején légyszi, kösz.   

Zenóbia a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr728689440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jenő Osváth 2016.05.25. 16:56:47

Erről eszembe jut egyik világhírű kortárs, underground költő verse:

Jenø Osvåth: Szeretem

Zenóbiának nagy, hihetetlen színekre festett falai vannak.
Nekem tetszik
a hihetetlen színekre festett fal.
süti beállítások módosítása