Hivatalosan is kijelenthetem, hogy tavasz van. Ezt onnan tudom, hogy tegnap már lehetett az erkélyen ülve pezsgőzni, és kinyitott a Fröccsterasz is. Tudhatnám abból is, hogy húsz fok van, de én ilyenekben mérem az időjárást. Meg abban, hogy valamelyik este kihajigáltam az ágyra az összes tavaszi-nyári ruhámat, amik eddig a legfelső polcon várták a sorukat, hogy majd így rájövök, mim van és mim nincs. Közben nekiálltam ablakot pucolni, meg függönyt mosni (jé, fehér), aztán valahogy este nyolc lett, és rájöttem, hogy a hálószobában kurvára ki van égve a villanykörte, úgyhogy fogtam a tavaszinyári ruhákat és visszadobáltam a felső polcra. Hatékony, nagyon hatékony, de azóta csináltam világosságot, most már csak újra le kell őket dobálni.

Az van, hogy nincs süti. Hiányoznak a régi posztjaim, amikor csak hülyeségeket írtam, úgyhogy meglátjuk hova vezet ez, még nem jöttem rá. Egy ideje már elmélkedem ezen, de aztán valamelyik nap valaki azt mondta nekem a liftben, hogy elolvasta az összes régi posztomat egy lendülettel, és szerette, és akkor lehet, hogy ez megadta az utolsó lökést. Nagy döntések előtt állok az életben, én érzem. Egyébként tényleg, ez most fontos, mert évek óta sütök, és írok, és mindkettőt imádtam, de hetek óta nincs kedvem sütni. Elmúlt, eltűnt, úristen, kiégtem! Írni viszont van, ennek örülünk, Zenóbia is, meg én is.

Évekig minden héten sütöttem legalább háromszor, gyakorlatilag mint egy függő, nekem ez volt a drog, álmaimban szerepelt egy cukrászda, és idén tervben volt a tanfolyam. Most meg azt érzem, hogy már elvárás, magam felé is. Figyelnem kell, hogy legyenek rendszeres időközönként posztok, ami azt jelenti, hogy sütni KELL, és legyek vicces és legyen finom a süti, és ez már nem én vagyok. Nem tudom, hogy ez egy kapaszkodó volt-e, amire már nincs szükségem, vagy egyszerűen csak elfogytak a sütik, amiket meg akartam sütni. Vagy még egyszerűbben totálisan felszínes vagyok, és abszolút megbízhatatlan.

Szóval ez egy új kezdet, a blog marad, csak átalakul, lehet, hogy visszatérek a hogyvolt íráshoz is mert az nagyon hiányzik, ti meg eldönthetitek, hogy receptek nélkül is olvassátok-e a fantasztikus eszmefuttatásaimat.

Zenóbia a Facebookon!  - továbbra is 

Mikor máskor is mondhattam volna ezt el, mind bolondok napján.