Kéne már írnom valami mélyenszántót, vagy nem kéne, mert nem azért szerettek, mert mélyenszántókat írok. De arra jöttem rá valamelyik nap, mert a február kihozza belőlem a magvas gondolatokat, hogy ha akarnék sem tudnék. Tavaly ilyenkor írtam naplót, kézzel, mert az romantikus, de aztán év végén fogtam magam, apró darabokra tépkedtem azt a tíz oldalt, ameddig jutottam, és kidobtam. Próbáltam újabb blogot is, amiben azt írom le, hogy tényleg mi van velem, nem bújok a sütik mögé. De nem megy túl jól. Képtelen vagyok komoly dolgokról komolyan írni, még akkor sem megy, ha csak én olvasom, senki más. Muszáj morbid vicceket gyártanom közben. De mivel okos nő vagyok, tudom, miért van ez így. Azt még nem, hogy ez zavar-e.
Mielőtt mégis mélyenszántó lennék, csak annyit szeretnék mondani, hogy a mogyoróvaj mindent megér. Majdnem mindent.
Mogyoróvajas-csokis keksz (innen)
Hozzávalók (kb. 50 db):
- 150 g vaj
- 150 g barnacukor
- 1 kk só
- 120 g porcukor
- 1 tk vanília kivonat
- 375 g mogyoróvaj
- 250 g liszt
- 1 csomag sütőpor
- 200 g étcsokoládé apró kis kockákra vagdosva
- 2 kisebb tojás
Vaj, cukrok, vanília kivonat, só, tojás, be a tálba, keverőgépet előveszed, bekapcsolod, mert praktikus nő (férfi-sosemlehettudni,biztos vannak pasik akik gyártanak kekszet) vagy, kevered. Hozzáadod a mogyoróvajat is, még mindig géppel, ha sima és egynemű, jók vagyunk. Marhára nehezen szokom meg ezt a nő dolgot, mármint nem úgy, hanem eddig mindig azt írtam, hogy mert ilyen-olyan lány vagyok, de lassan harmincöt évesen az ember nem írja, hogy lány. Rettenet. Szóval a sütőporral összekevert lisztet apránként hozzáadod a masszához, én ezt már fakanállal, aztán kézzel, mert úgy szeretem, a legvégén mehet hozzá az apróra darabolt csoki. Nem kell hűteni, mehet egyből a gömbölygetés a sütőpapíros tepsire.
180 fokra előmelegíted a sütőt, a diónyi gombócokat elhelyezed a tepsin úgy, hogy legyen köztük hely, mert még az is lesz, hogy villával, vagy amivel akarod, szétlapítod őket. 15 perc. Hagyod a tepsin hűlni két percig, aztán rácson, míg teljesen kihűlnek, legvégül jön a fémdoboz, és másnap a cipekedés a munkahelyre, ahol megeszik. Az összeset. Ez azért jó, mert ha nem ők, akkor én, az meg nem tesz jót, mert jön a tavasz.
